Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Történelem - Majsai Károly: A szalkszentmártoni református templom története és hatása a település életére
270 MAJSAI К.: A SZALKSZENTMARTONI REFORMÁTUS TEMPLOM ... néhány esztendők ólta jött szokásba: ezen előadás alkalmatosságot szolgáltatott azon határozásra, hogy mind a most Hivatalt viselő Biró Ur, mind az utánria következendő Város Biráji a Lecticali fizetés alól felmentödjenek ugyan; de azon feltétel alatt, hogy az Ekklésia eránt való buzgóságokat, annak dolgaibann való hűséges fáradozásaik, és valamikor a dolog ugy kívánná, a Curátort Bírói hatalmokkal való segítéseik által, megbizonyítani, fontos kötelességeknek esmérni el ne múlaszszák." 37 Érdemes idézni Dobos László itteni református lelkész 1892. április 22-i, a Dunamelléki Ref. Egyházkerületnek küldött jelentéséből: „Általánosságban megjegyzem, hogy egyházunk, mint ez a 1811. év óta vezetett presb. jegyzőkönyvekből kitetszik, örökösen a szegénységgel küzdött. Az egyház ezen szegénységén a régibb időkben segített ugyan némileg a község, amennyiben mint a jegyzőkönyvekből kivehető, a konventionatusok hús illetőségét a város fizette, paplakot, iskolákat százados szokás szerint fűtővel a város látta el. Azomban az 1826 nov. 16-diki ülés jegyzőkönyvében s több helyütt panaszképpen említik, „hogy az érdemes bírák a magok tetszése szerint ezt a száz évnél régibb szokást el akarván törölni, a kurátor nyakába csapják, hogy ő procurálja a fűtőt, az eklezsiának pedig semmiből jövedelme nincs." A város pénze az egyházéval összekeverve kezeltetett. Az 1821. esztendőtől fogva többször találkozunk olyan kitétellel, hogy „soha többé az ekklésia kurátora a kasszájából való pénzt a város kasszájával össze ne elegyítse". Úgy látszik ez a határozat még hosszú ideig nem érvényesült, mert még 1860 április 28-án is találkozunk olyan bejegyzéssel a jegyzőkönyvben; »az Egyház Cassája ezentúl ne a' városházánál hanem az Egyháznak arra rendelt ládájában, mint illő helyen tartatni rendeltetik«. 38 Az egyház és a város dolgainak szétválása nem ment simán. Nagy vihart kavart az 1860. évi egyházkerületi közgyűlés határozata, amelynek értelmében az egyháznak külön presbitériuma választatott. Erről tanúskodik az 1863. évi, október 8-án kelt presbitériumi jegyzőkönyv: „Több ízben fordulván elő a Község Hazánál azon szomorú tapasztalat, mi szerint a Közgyűlés alkalmával, némely értetlen felizgatott Lakosok, az ezelőtt harmad fél évvel törvényes rendszer szerint választott presbytereket motskos szavakkal illették, azok hivataloskodását tsak az akkori Segéd Lelkész művének állítván, kik tsak a Városi Elöljárókat kívánják ki szorítani Egyház kormanyozói hivataljokból — mellynek következtebenn a presbyterek nagy része hivatalából kilépett, a presbyteri Gyűlésben meg nem jelenvén. Melly lázzitó törvénytelenség Nagy Tiszt, eletü Esperes Csikay Úr tudomására juttatván October 8 an f. 863 lk évben Egyházunkban személlyesen megjelenvén mind a Városi, mind az Egyházi Elöljáróságot a Pap lakonn egybegyűlni rendelvénn, a' Fő Tiszt 37 IV. sz. Presbiteri jegyzőkönyv 124. 38 VI. sz. Presbiteri jegyzőkönyv (1871—1924) 78.
