Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

CUMANIA 10. 339 SÓLYMOS EDE Magyarországi halászcéhek és artikulusaik A magyarországi halászcéhek létrejötte és elterjedésük több kérdést vet fel.

1 Míg az egykorú források halban gazdag országról írnak, ahol a folyamszabályozások és lecsapolások előtt virágzott a halászat, ugyanakkor az ipartörténeti kutatások más mesterségekhez képest elenyésző számú halászcéhről tudnak csak.

2 Számuk mindössze 41, s ebből 27 a Duna mentén, 3 a Balatonon található. Más megközelítésben: 15 halászcéh van, mely a 19. sz. előtt kapott privilégiumot, s ebből 10 dunai, 3 balatoni, egy dunántúli és egy erdélyi, kettő pedig vegyes céh. Ebből önként adódik a kérdés, miért zömmel a Duna mentén alakultak halászcéhek, s milyen okok hozták létre azokat? Első pillanatra egyszerűnek látszik a válasz: a dunamenti német telepes halászok hozzák magukkal a céh ismeretét, ők alakítják, és terjesztik el. A Tisza mentén s a Tiszántúlon nincsenek németek, így céh sincs. De miért van a magyar népességű Komáromban és az ugyancsak magyar Balatonon, Keszthelyen, Tihanyban, Balatonszentgyörgyön? HERMAN Ottó szerint: „A czéh ott termett, ahol a feudális nyomás és a német elem megnövekedett."

3 Szerintünk a választ máshol kell keresni. A halászat mint foglalkozás mindig az őstermelés és az ipar határán foglalt helyet, s ez a jogi megítélésben is megmutatkozott. A vizek mentén élő halászgató paraszttól, pásztortól a robotban halászó jobbágyon át a halászatból élő céhes halászig széles a skála életmódban, szaktudásban és szerszámkészletben. A múlt sz. végi ipartörvény megjelenése után hosszas viták folytak, hogy a halászokat hová sorolják. Végül a szokásos felemás helyzet állt elő: egyes városokban — ahol korábban erős céh működött — iparosoknak tekintették őket, tagjai lettek az Ipartestületnek, más helyeken az őstermelők közé sorolták. Ez a szemléletmód 1 SÓLYMOS E. 1984. 2 SZÁDECZKY L. 1913. Céhkataszter. IVÁNYI B. 1962. BARTÓCZ J. 1979. 3 HERMAN О. 1887. 142. A kereskedelmi érdeket említi, de nem bizonyítja Bartócz i. m. 74.