Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 447 A munkálkodását illetően — időben — őt követő másik ismert alkotó, Török (Németh) János szintén a börtönben érett faragóvá. Ha nem is olyan jelentőssé, mint Király Zsiga vagy akárcsak Jóna Józsi is. Mégpedig nem is azért, mert fantáziátlan, invenciótlan valaki lett volna. (Bár kétségtelen, számos leleménye, egyéni ötlete mellett sok átvételről is tanúskodnak a munkái.) Sőt, kettőjük, Király Zsiga és az ő munkáit összevetve, úgy tűnik, hogy a faragótevékenység vonatkozásában éppen Török János a kezdeményező, az első lépéseket megtevő alkotó. Tőle már az 1837-es évből ismerünk egy borotvatokot (10. kép). Igaz, ez nagyon kezdetleges és sok vonatkozásában, motívumaiban, kompozíciós sémájában is eltér a későbbi darabjaitól. De kétséget kizáróan az ő keze munkája. A tárgy oldalain látható ornamentika, ennek „ütemezése", elválasztó megoldásai, ha átformáltan is, de más munkáin is megtalálhatók. Ugyanakkor a borotvatok szélesebb végén levő datálás l-es és 7-es számjegyének kialakítása, T J monogrammá való formálása, a korán jelentkező alkotói öntudat megnyilvánulásán túl, a készítő kilétére vonatkozóan is perdöntő bizonyíték (10/a kép). A következő évből származó hasonló darabján, (11—1 l/a) valamint fűszertartóján (12—12/a) ez a soproni Liszt Ferenc Múzeumban található tárgy ugyanis nem a kisfaludi juhász munkája!) már szinte mindaz látható, amiről eddig azt hittük, hogy Király Zsiga az első megfogalmazója s az ő tükrösei, mángorlói révén terjedt el a dunántúli pásztorművészetben. Csakhogy, amint ez a tárgyak összevetéséből világosan kitűnik, nem így van. Itt is Török János a kezdeményező. Még a körökbe komponált számjegyek (11/a) is nála jelennek meg először. (Társának legkorábbi ránk maradt darabján a datálás még négyzetekbe helyezett. (Ld. a 16. képet.) E népművészeti ág talán legjelesebb, de mindenképpen legnagyobb hatású mestere ezek szerint másolt volna? Nem tett mást, mint az innen-onnan, Török Jánostól és másoktól kölcsönzött megoldásokat montírozta? Való igaz. Ám ahogyan ezt tette, az már szinte utolérhetetlen. Nála minden azonnal rendezetté, kiegyensúlyozottá, nagyvonalúvá vált. S nem utolsósorban, a legkisebb részlet is olyan virtuóz könnyedséggel formálódott, amire sem előtte, sem utána nem volt példa. Nagy formátumú alkotó (merjük ezt leírni minden idézőjel nélkül!), összegző, beteljesítő valaki volt Király Zsiga. Méltó arra, hogy a művészeti lexikonokban is helyet kapjon. Annál is inkább, mert, ha sok mindent át is vett, a figurális ábrázolások kialakításában — a kimutatható előzmények dacára is — önálló utakon járt. A hármas kompozícióknak, két férfi, egy nő, szimmetrikusan elhelyezett, 1—0—1 képletű megfogalmazásával pedig nála találkozunk először a dunántúli pásztorművészetben. Ezek a síkban megjelenített, kis méreteik ellenére is monumentális hatású, kiérlelt arányú, méltóságteljes figurák — az emlékanyag hasonló ábrázolásainak ismeretében — sehol másutt nem jelentkeznek ilyen tökéletes megformáltságban. Elég ha az alkotótárs, Török János egy évvel később faragott s szemmel láthatóan