Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bárth János: Pest-Pilis-Solt vármegye 1812. évi ár- és bérszabása

CUMANIA 10. 155 BARTH JÁNOS Pest-Pilis-Solt vármegye 1812. évi ár- és bérszabása A történeti jellegű tudományok művelői számára régóta nyilvánvaló, hogy a vármegyék és városok által kiadott hajdani árszabások kiváló és sokféleképpen hasznosítható forrásai a múltbéli mindennapok történetének. Az ipartörténeten, a technikatörténeten és a gazdaságtörténeten kívül elsősorban a néprajz meríthet sokat a régi árszabások tengernyi adatából. Ezért is jelentette meg 1980-ban az MTA Néprajzi Kutató Csoportja az Előmunkálatok a magyarság néprajzához című sorozat 8. köteteként Domonkos Ottó soproni árszabás gyűjteményét. (Ár és bériimitációk Sopron városban és Sopron megyében Bp. 1980.) Valamivel korábban, 1976-ban a Fertődön rendezett III. Kézművesipartörténeti szimpózium előadásai és hozzászólásai irányították a figyelmet az árszabások nagy forrásértékére. (VEAB Értesítő. I. III. Kézművesipartörténeti szimpózium referátumai és hozzászólásai, Veszprém, 1977. 27—36. p.) Az újkorban a törvényhatóságok -- általában a vármegyék rendszeresen adtak ki különböző ár- és bériimitációkat. A mezőgazdasági munkavállalók bérét pl. a napszám béreket, aratóbéreket sűrűn, néha szinte évenként szabályozták, mert a munkaerő kereslet-kínálat változásai ezt kívánták. Ritkábban foglalták írásba a kézművesek készítményeinek árait. Föltehetőleg csak akkor, ha módosultak az ár- és bérviszonyok, ha változott a kereslet és a kínálat egyensúlya, illetve, ha új iparágak tűntek föl vagy ha újfajta termékek divatja kezdett hódítani. A vármegyék és városok az árak és a bérek pontos meghatározásával, rögzítésével meg akarták akadályozni a harácsolást, egyes kézművesek és vendéglősök túlzott, igazságtalan meggazdagodását, illetve a szolgáltatásokat igénybe vevő nemesek, polgárok és jobbágyok becsapását, megkárosítását. A gazdasági egyensúly fenntartásának és a rend biztosításának igénye szülte az újkori limitációkat, amelyek jellegzetesen feudális ízű hatósági rendelkezések. Szellemüket még csak meg sem legyintette a szabadversenyes kapitalizmus közelgő szele. Az ár- és bérszabások talán legfontosabb tudományos értéke szövegeik termino-