Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Művészettörténet - Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről

576 BENEDEK К.: PERLROTT CSABA VILMOS ... helyét kereste. így összegzett: „A KUT az első csoport, amelyet ő is vállalt. ... Rokonszenvet ébresztő emberi jótulajdonságai és művészi kvalitásai folytán benne is látták azt a „mértéktelen haladót", aki átlényegítve őrzi a század eleji robbanás hagyományait éppúgy, mint humanitását, vagy a sajátosan magyar ízességű nagybányai emlékezetet. Főként Párizs nevelte, festői hangja mégis sajátosan magyar — gátlásaiban, fontolva haladásában és anyanyelvében éppúgy, mint az Adyval tetőző hagyomány ápolásában, amely a francia főváros (és Európáé) iránti nosztalgiát hozza századunk művészetébe. Ennyi elég ahhoz, hogy benne az adott korlátok között járható művészút egyik reformerét lássák a kontinens hazai szerelmesei, de elég ahhoz is, hogy mások kirekesszék a hivatalos művészeti élet páholyaiból éppúgy, mint a műcsarnoki stallumokból." Halála után, művészetét reprezentáló kiállítást rendezett Kecskemét (1972) és Szentendre (1977). A kecskeméti vállalkozást és Perlrott művészetét értékelve Pogány Ö. Gábor megállapította, hogy festői pályájának égető problémája mindvégig a festőiség és a szerkezetesség közötti differencia áthidalása és megoldása, ílymódon a látvány mértanias átírását nem vitte túlzásba, festői gazdagsággal árasztotta el müveit. A megfelelő színek intezitását a szilárdabb képkoncepció mellett is érvényesítette. „A nagyobbrészt műtermi problémakör, melyből a cézanneizmus kifejlődött, nála megtelt tapasztalatai anyagával. ... Perlrott talán nem vállalt oly demonstratívan világnézeti szolgálatot, mint a Nyolcak, az aktivisták néhány legöntudatosabbja, de humanista együttérzéseit, valóságtükröző tendenciáját következetesen képviselte."

36 Sümegi György is rátapintott a hivatalos képzőművészeti közélettől való elmaradására, mint aki ezen közélet peremkerületein mozgott, mivel programszerűen, igazán harcosan nem vállalta elveit: „Egyéni, magányos utat járt be. Ez az út távol van a zajos magamutogatástól, de a társadalmi problémák kifejezése, a korában aktuális politikai tartalmak megfogalmazása is hiányzik életművéből. Csak a művészetének és művészetében élt."

37 Ha távolmaradásának gyökerét keressük, egészen Nagybányáig nyúlhatunk vissza. Hiszen, mint Aradi Nóra megállapítja: „A nagybányai művészet legfőbb korlátja pedig az, hogy a művészet nagy részét az objektív valóság egészéből csak a természeti kép érdekelte, az emberi, társadalmi problémákkal való foglalkozást nem tekintették képzőművészeti feladatnak."

38 A szentendrei kiállításról Mucsi András szólt. Czóbel mellett Perlrott művészete a legerősebb szál, mely Szentendrét Párizshoz kötötte. Szentendrei tájképein színvilága újra Nagybányára utalt. „Az új magyar festészet egykori forradalmára a Régi 36 POGÁNY Ö. G.: Perlrott Csaba Vilmos kiállítása Petőfi Népe, 1972. VI. 25. 37 SÜMEGI Gy.: Perlrott Csaba Vilmos festészete Békés Megyei Népújság, 1972. VII. 10. 38 RÉTI L: A nagybányai művésztelep szerk.: Aradi Nóra Budapest, 1954. 6.