Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Művészettörténet - Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről

574 BENEDEK К.: PERLROTT CSABA VILMOS ... Barnába ágyazott színei fokonként világosodtak és tisztultak, a vonalak merev törtségét szabadabb lendület váltotta fel. Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején erősebben közeledett a nagybányai értelemben vett természetelvűség felé, s egyeztetni kezdte ezeket a magyar eredményeket eddigi tudásával. A francia posztimpresszionizmusból a korábban megtagadott Nagybánya és az újonnan befogadott Szentendre művészetének ötvözetével felszabadult, sajátos hangot formált. Szintén a Tamás Galéria volt házigazdája annak a kiállításnak, melynek előszavában ezt olvashatjuk: „ ... egyike volt az elsőknek, akik a magyar művészet megújhodását a francia szellemtől várták és várják mindmáig. Ám Perlrott Csaba magyar földön született, és ez törvényszerűen determinálta az arany középútra."

25 Ugyanerről a kiállításról dr. Dutka Mária tudósítása: „A huszonhat kép közül tizennégyen ott látjuk a párizsi Notre-Dame-ot, ... s a Notre-Dame pompás, világos, áttekinthető, mindenki számára érthető, kiegyensúlyozott architektúrája úgy áll Perlrott Csaba képeinek elő- vagy hátterében, mint a művész törekvéseinek frappáns szimbóluma."

26 Ugyanebben az évben ismét ellátogatott Késmárkra. Tájképek, csendéletek, alakos kompozíciók, a városkában eltöltött negyedév termése. „Végtelenül leegyszerűsített formák, semmi, úgyszólván semmi részlet, csak szín, csak"körvonal, és mégis csodálatos hatás. Monumentális. És a gyermekét szoptató cigányasszony — Madonna."

27 Utolsó párizsi kiállítása 1939-ben volt. Elutazása előtt adott nyilatkozatában borúlátóan ítélte meg a művész helyzetét az akkori, háborúba sodródó világban: „A művésznek szabadság, derű, napfény . .. kell. Nem vagyok politikus, és soha nem is politizáltam, nem akarok most sem, sajnos azonban a politika mindenki legbelsőbb énjéig kezd elhatolni. Ez pedig nem mozdítja elő a művész alkotókedvét. ... az emberi létnek minden korban a szép, a művészi volt az igazi értéke és ez lesz a jövőben is."

28 Politikai és emberi meggyőződését láttatja: „ . . . a művészi evolúció halhatatlan elvéhez, s ezt az elvet megtestesítő francia géniuszhoz azokban az időkben is hű maradt, mikor ez a szellem anathema alatt állott minálunk is".

29 Etikai hitvallását új műveiről úgy jellemezhetjük, mint aki sohasem játszott kiagyalt verejtékes elméletekkel, mindig komolyan, önfegyelmezetten igyekezett megközelíteni elgondolásait. 25 Perlrott- Csaba Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása Tamás Galéria LXXXIX. kiállítása 1937. XI. 14—29. 26 dr. DUTKA M.: Perlrott- Csaba Vilmos gyűjteményes kiállítása a Tamás Galériában Magyarország, 1937. XI. 14. 27 —yar: Perlrott Csaba késmárki termése Prágai Magyar Hírlap, 1937. IX. 3. 28 Perlrott Cs: „A mai idők nem ihletik a művészt" Magyarország, 1939. II. 22. 29 RÓZSA M.: id. mű, 149.