Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite

NÉPRAJZ 497 Azt mondja: Péter, ezek a fák azért nyőtek itt ki, mikó te mindég harapta a kalbászbú, itt nyőtek ki azokon a helyeken, ahol te eldobtad. Abbú lettek a fák. (9) 136. A lángost nem vágták sose késsel, mindig úgy tördelték el, úgy tépték darabokra. (9) 137. A töltött káposztát minél többet melegítik, annál jobb. (10) Élettelen anyagok 138. Annyit hallottam úgy beszédben, hogy az arany hét évenként szók égni, tisztul. Aki azt meglátja éjjel, és nem szól senkinek sem, és nem fél, akkor azt kiáshatja. De az aranyat őrzik nagy kígyók, vagy nagy kutyák, és ha attúl fél, nem mer odamenni, akkor elveszti az aranyat. Ha nem fél és ki meri ásni, akkor megtalálja. (9) 139. Ha valaki megy az utcán és megbotlik, akkó azt szokták mondani: Itt van elásva öregapád kincse. (9) 140. Visszaadom a tűt — mondta —, mert harag lesz köztünk, ha tűt adok valakinek. Vagy: Megszúrlak, nehogy harag legyen köztünk. (2) Előfordult, hogy varrótűje nem vót, adott, de: hozd vissza, mert nem akarok haragba lenni veled. (8) 141. Szoktak, egy rostába beleszúrnak egy ollót és akkor az ollónak a végit ketten megfogják, így az ujjukkal. És akkor amit kérdeztek az ollótól, hogy — mondd meg nekem ezt vagy azt. Es ha az magától fordult, akkor igaz vót, amit kérdeztek tűle. Ha nem mozdult meg, akkor nem vót igaz. (9) 6. AZ ISTERBÁC MELLETTI SÁRKÁNYOS NEVŰ HATÁRRÉSZ