Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite

NÉPRAJZ 495 95. Ha a varjú száll magában, rossz üdő lesz a határban. Mikor úgy szállnak a varjúk olyan kóvályogva, az azt jelenti, hogy rossz üdő jön. Csapatban vannak, de így kóvályognak. Le-föl röpködnek, nem egyszerűen mennek. (9) 96. A verebek fürödnek a porba — eső lesz. (2) Növények 97. Az agác, ha kétszer virágzik, akkor hosszú ősz lesz. (9) 98. Az agáca ágacskáját letépik, hogy mi jön ki. Jobbról-balról tépi a levelet egyenként, szeret, nem szeret, és akkó utoljára mi marad fönn, akkó abbul megtudja, hogy szereti-e? (9) 99. A néphit azt tartja, hogy a szentelt barka megvéd a villámtól. (2) A barkát fő szokták akasztani. Védett a villámlás, tűzvész ellen. Még a gyümölcsfákra is föl szokták aggatni. (9) 100. Ez meg úgy vót, hogy az asszony a kisgyereknek a fenekit beletörűte a kalászba. Jézus azt mondta, hogy: Ezentúl — azt mondja — csak a hegyin lesz kalász, nem hoz végig kalászt, hogyha erre használja, hogy a kisgyerek fenekit türűte bele. (3) 101. Ha valaki ingerlékeny, arra szokták mondani, hogy csollánra pisált. (2) Ha valaki rosszkedvűen kelt fel, „csalánra pisiltél megint". (10) 102. A ruha közé be kell tenni a dohányt, mert a moly nem bírja a dohánynak a szagát. A bazsalikont is tették, amelyiknek ilyen erős szaga van. Még most is árulják a piacon. (9) A dohánylevelet bolhairtásra is használták. A molyok ellen is jó volt, én is tettem a szekrénybe. Inkább pipadohányt, egy zacskóba belekötöttem és így felakasztottam a téli ruhák közé. (2) 103. Mikó az Isten a fődön járt, betértek egy vigadóba, egy csárdába, és ugye aludtak a padlón. Elősző a Péter aludt kívűrű. Aztán vótak olyan duhajkodó ácslegények, fogták és jól ódáiba rugdalták Pétert, mert az vót szérűi. Na és akkor egy darabig a Péter ezt tűrte, fogta magát, ement belű a fal mellé. A legények meg azt mondják, hogy: A kísőnek már adtunk öleget, rugdaljuk meg a belsőt is. Akkó megint a Péter kapott, azt rugdalták meg. Hát reggel, mikó főkeltek, Pétert nagyon bántotta és kérte Jézust, hogy: Büntesd meg uram ezeket az ácslegényeket, mert ezek megrugdaltak engem az éjjel. Teremtsél vasereket a fába, hogy kimenjen a szekercejüknek az éle. Hát — azt mondja — Péter, azt nem lehet, de facsomókat lehet, hogy az csorbítsa ki az élüket. És azúta van facsomó a fába. (9) 104. A fokhagyma mindenrű jó, sok orvosságot tartalmaz. (9) 105. Hideg időben lélegeztünk és a lélegzet olyan ködgomoly volt. És akkor: Nagyot fújjál, hogy nagy körték legyenek. (10) 106. Tavasz felé, ha jégcsap vót a nádas házakon, amilyen nagy és hosszú vót a jégcsap, olyan nagy csövű kukoricák lettek. (2) 107. Mikor még Jézus ment a szamáron, a szamár beleharapott a nádba, és a foga harapása meglátszik a levélen. (7) 108. Ha a gyerek sárgarépát eszik, hamar megtanul fütyülni. A madarak is szeretik a sárgarépát, azért tudnak olyan szépen fütyülni. (9) 109. Az utak mellett szokott lenni, ilyen magosra nyől, aztán olyan fehéret virágzik. A közepibe meg van egy kis piros. Ezt mondták szegy en virágnak. De most már nincsen, az a piros má hijányzik belüle, má nincsen szégyen, így szokták mondanyi. (3) 110. Azelőtt régen a szőlőt nem metszették, fölengedték, ameddig nyőtt. Ahogyan nyőtt, úgy termett, nem vágta le senki. Noénak vót egy szamara és odakötötte a karóhó a szamarát, és ugye a szamár lerágta a szőlőnek a vesszejét. És Noé azt hitte, hogy az most kipusztul. És mikó elkezdett teremni, akkó azon sokkal több lett a termés, mint a többin. És akkó kezdték metszeni a szőlőt, mert sokkal szebb termést hozott, sokkal szebb fejeket hozott. (9) 111. Van egy olyan vérfű, amit ha valaki megtalál, azt a bőr alá kézzel belenyomják és ha valamit megérint, az a zár rögtön kinyílik. Azt a vérfüvet csak úgy lehet megtalálni, ha a teknősbékának, amikó kicsijei vannak, ezárják, úgyhogy a teknősbéka lássa, amikó ezárják a kicsinyeit nekije. Akkó az öreget elengedik, az anyját, és az anya emegy, megkeresi a vérfüvet és hozza a szájába. És odaér ahhó a ládáhó, amibe be van zárva, megérinti vele és a zár mindjárt főpattan, és akkó kiszabadíja a kicsinyeit. És akkó a vérfüvet el köll venni tűle, és akkó köll beletenni a kézibe. (9) Az ember és testrészei 112. Az embernek minden hetedik évben változik a természete. (10) 113. Aki nagyon sokat eszik, telhetetlen, az egybélű. (9)