Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite
488 BOSNYÁK S.: BEZDAN NÉPHITE ... világa, itt égnek az élet gyertyái, s itt őrzik a sors könyveit. A sors — az egyes emberé éppúgy, mint a nemzeteké — az égben íratik, a vékony sorsszálakból szövődik az a széles szőttes, amit történelemnek nevezünk. Az alsó világ a sötétség, a betegség, a rossz világa, a középső — az emberi világ — a jó és a rossz küzdelmeinek színtere. Az égiek megtestesítője a nap; nagypénteken térden állva a nap felé fordulva imádkoznak, a napnak gyónják meg bűneiket, mert „az hitelesebb, mintha a papnak gyónja meg", vetés után a nap felé fordulva adnak hálát istennek. Az égiek szószólója a táltos (a garabonciás, a léleklátó), az alvilág képviselője a boszorkány. A léleklátó tudósít a másvilágról, tőle tudjuk, hogy nagyapám tisztítótűzben szenved; a boszorkány forgószélben jár, éjféltől kakasszólásig van hatalma, s feladata a rontás. A jó és a rossz küzdelmében a mitikus alakok, az állatok, a növények mind-mind színt vallanak. A kutya az ördög, a bárány az Isten állata, a denevér az ördög, a fecske az Isten madara, a csalán az ördög, a barka (neve a barika szóból keletkezett) az Isten növénye. A kettősség a teremtést is végigkíséri. Az ördög csak akkora részt kér, mint egy fa árnyéka, azóta „a világ istené, az árnyék az ördögé." A Bosnyák-nemzetség hitvilágában az egész világ lüktet; a világosság és az árnyék feszültsége minden adatunk mögött felismerhető, nemzetségük sorsa — a nemzet, s a kelet-európai nemzetek történetébe ágyazódik bele. Gyura bátyám az első világháborúban az Osztrák—Magyar Monarchia katonájaként rokkant meg, András bátyám a két világháború között a szerb hadseregben töltötte katonaidejét, Jóska bátyám a második világháború alatt magyar katonaként esett orosz fogságba. A történelem a fejük fölött zajlott, megpróbáltatásait újra és újra átélték, de az alatt tették a dolgukat: lecsapolták a mocsarakat, földet műveltek, gőzmalmot, téglagyárat, villanytelept építettek. Az utód a nemzetség hiedelmeinek összegyűjtésével tiszteleg a bezdáni „fenéknélküli" mocsaras tájat megszelídítő, farkasokat űző, nap felé imádkozó földműves ősei előtt. (1984) I. VILÁGKÉP Másvilág 1. Mentünk Zomborba, vittük az almát be. A kozorai erdőnél mentünk és egyszer csak nagy fényességet láttunk fönn az égen, nagy széles csíkban. Azt mondtuk, hogy megnyílt az ég. (9) 2. Két koma vót, fogadtak egymással, hogyha az egyik meghal és főmegy a mennyországba, akkó majd eljön, a másiknak megmondja, hogy mi van ott. És nem jött a koma. Akkor meghalt a másik is. A koma várta a kapuban, és mondta neki, az egyik koma a másiknak, hogy: — Mér nem jöttél el? Azt mondja: — Hát most itt vagyok, majd elvezetlek.
