Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

480 SZELESTEY L.: KIRÁLY ZSIGA .. . tek meg a városokból érkezett, sokszor kimondottan megrendelőként (ld. Xantus János 1888-as csokonyai tevékenységét!) fellépő kutatók, gyűjtők, érdeklődők.

61 Tény viszont, hogy már ezeken a tárgyakon is látható, a kezdeti, kissé merev, de a figuráknak éppen emiatt is valamiféle ünnepélyességet kölcsönző állapotszerűség oldódása. S ha nincs is az a mozgalmasság, ami az ekkortájt készült somogyi tükrösök, sótartók egy részén már megfigyelhető, itt is megjelennek az álló alakok „társaságában" szokatlan megoldású, leereszkedő, fél térden álló, sőt egymásra boruló figurák (33/a és 33. kép). Igaz, tartásuk, megformálásuk továbbra is engedelmeskedik a műfajtörvényeknek, a népművészet formálásmódjának. A készítő nem próbál térbe komponálni, alakjai a hagyományoknak megfelelően minden esetben síkban jelentkeznek, s mindig a legjellemzőbb felületeket juttatva érvényre. A somogyi faragások egy csoportjánál gyakran ismétlődő magyarázó, a különféle jeleneteket értelmező feliratok is elmaradnak. Igaz, itt a jelenetek is hiányoznak. Ha néhol ugyanis nyomokban ki is mutatható a zsáneresedés, amolyan valódi, a kuriózumok után vágyakozó polgároknak tetsző életképekkel az itteni anyagban csak nagy ritkán találkozhatunk. Éppen ezért a gyors, vázlatszerű megoldások is hiányoznak. De az ekkori „divatos" téma — ami közel 20 ránk maradt borotvatokon is megjelenik, s amelynek egyéni megfogalmazásával, értelmezésével ebben a térségben szinte minden magára adó faragó, különösen pedig a soproni, illetve a kismar33/A. AZ 1886-OS BOROTVATOK OLDALA. 61 Vö.: Szelestey L. 1978. 18—21. (A témával kapcsolatban a szerzőtől többek között még: 1977. 10—13; 1980. 30—33.