Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

460 SZELESTEY L.: KIRÁLY ZSIGA ... 18. TÜKRÖS, 1840. MAGYARGENCS, VESZPRÉM MEGYE. 12 x 10,5 CM. KIRÁLY ZSIGA MUNKÁJA. (NÉPRAJZI MÚZEUM, 114. 969.) a pandúrt kényszeríti térdre. Csak hát legel-e ez a birka valójában, ilyen ünneplőbe öltözötten szoktak-e őrizni a pásztorok s éppen egy tölgyfa árnyékában? .. De ha itt semmi sem naturális — márpedig nem az —, minden stilizált és messzemenően motivált, feltételezhető az is talán, hogy a teremtő szándék sem lehetett olyannyira földhözragadt. Az akkortájt nem is oly ritkán látott (megélt) „pozíció-váltás", a betyárrá, igazságtevő hőssé előlépett pásztor két egymást váltó létállapotának egyazon tárgyon való megfeleltetése, már önmagában is bizonyítja, hogy itt nem a pillanatra orientált, a korabeli ponyvák — amúgy sem így és ilyen formában megfogalmazott — jeleneteit ismétlő, fába vésett másaival, hanem lényeges mondandókat, csakis ily módon megragadható összefüggéseket rögzítő jelsűrítményekkel, több olvasatú képírással állunk szemben. Innen ugyanis már csak egy lépés, hogy észrevegyük, az ünnepélyes megjelenésű „pásztorra" palástszerűen ráterülő szűrrel, a koronaként büszkén viselt kalappal, de a kézben tartott „hatalmi jelvé-