Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 445 bűnnel, mint gyilkossággal vádolják: „Ezen fogoly ellen az ö bűntársának Maglits Jósefnek, (akivel 24 birkákat lopott, minekutánna a lopott birkák az ö Seregién megtaláltattak) szánt szándékkal lett agyon Gyilkolása a pörbéli próbákbul ki tetzvén, a Törvény Szék által halálra ítéltetett. 26

ik November 832 a Pör bővebb megvizsgálás végett a Tettes Királyi Táblára fel küldetvén még vissza nem érkezett." Legfelső fokon elnézőbbek iránta, s ha nagy sokára is, de eltörlik a halálbüntetését: „ . . .ítélet kihirdetésétől számítandó egy Esztendei fogságra Közmunkára és hetenként 2 napi Böjtre, és fél Esztendőként 30 pálcza ütésekre ítéltetett. Kihirdetett az ítélet 18

Ik Februáriusban 1834" Nevével 1836-ban találkozunk újra a soproni rablajstromokban. A már ismertetett kisfaludi rablásban való részvétellel gyanúsítják. Ekkor 1836. május 29-től 1837. március 4-ig raboskodik Sopronban. Végül azonban felmentik. Itt jegyezzük meg, hogy ettől fogva — a születési anyakönyvi bejegyzéssel ellentétben — a Lakkal, Répcelakkal szomszédos községbelinek, csánigi születésűnek vallja magát. Ezután hosszabb csend következik. Igaz, közben a betyárokat is sorra elfogják, felakasztják. Sobri a megmaradtakkal Tolnába menekül, ahol a lápafői erdőben szabályos ütközet alakul ki a járkálok és az őket bekerítő katonaság között. A betyárok szinte kivétel nélkül elesnek a tűzharc során. Maga a betyárvezér is, miután már nincs más választása, főbe lövi magát. Emellett Jóna Józsinak társai sem akadnak a környékbeli juhászok közül, hisz legtöbbjük börtönben van. 1840. szeptember 27-én azonban viszont láthatja őket. Miután úgy megvert egy juhászbojtárt, hogy az abba majdnem belehalt, újra börtönbe kerül. Büntetése: két év fogság, szokott böjt, közmunka és félévenként 30 pálcaütés.

37 (Hogy jó kötésű, erőteljes ember lehetett, munkáinak, motívumainak kevésbé részletezett, darabosabb kivitelezésén is megmutatkozik.) A Jóna Józsi faragásainak tulajdonított tárgyakat keletkezésük sorrendjében nézve, jól megfigyelhető, miként gazdagodik fel jelentéshordozó motívumkészlete, majd, a saját hang megtalálását követően, miként tisztul fokról fokra néhány, ám nagyon is sokféleképpen variálódó, kapcsolódó elemre. Ezekkel a megoldásokkal s a belőlük felgazdagodó alakos ábrázolásokkal, az elöl- és oldalnézet váltogatásával, a foglalkozást jelölő attribútumok variálásával, mindig más-más viseleti darabok érvényrejuttatásával, dekoratív megjelenítésükkel a dunántúli pásztorművészet korai figurális korszakának egyik legkarakteresebb emlékanyagát hagyta ránk. Nála minden elem, az elvont geometrikus szegélyminták, a növényi motívumok, az ember- és az állatalakok, tehát az ornamentális megoldások és a figurális ábrázolások — mint minden igazi pásztorművészeti darabnál — harmonikus, 37 Jóna Józsi soproni raboskodására vonatkozó adatok forrásai: Gy-SmL2. Raboskodók kimutatásai 1810—1848.