Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
440 SZELESTEY L.: KIRÁLY ZSIGA .. . osztogat. A pásztorok őrállóként figyelnek, míg a járkálok „fertelmes káromkodással" berontanak a házba. Miután a gazdát kiugrasztják az ágyából s közlik, miért számolnak le vele, Dabronyi a szűrét, pisztolyait, két csöves puskáját és baltáját az asztalra rakja, társai pedig mindenkit összeterelnek. Majd, miután mindenhol gyertyákat gyújtanak, a betyárvezér a számadógulyás értékeit, pénzét követeli. Az asztalfiókból, részben ezüstpénzben, részben váltócédulában 650 forint kerül elő, de Milfajt a bojtárokat sem kíméli, az ő pénzük is a járkálok „kasszáját" gyarapítja. Azután a ruhaneműket szedik össze, végül pedig a kamrában levő szalonnát, hájat, vajat viszik el a betyárok. A gazdát közben azzal fenyegetik meg, hogy a majort a fejére perzselik, ha jelentést mer tenni. Távozóban Milfajt még visszaszól: „megnézzetek bennünket jól, hogy utóbb ártatlan helyettünk ne szenvedjen." 25 A zsákmánnyal Szilsárkányba, Dallos Vendel házához szekereznek. A pénzből, a különféle „portékákból", ruhafélékből, valamint az élelemből a pásztoroknak is jut. így a rablást előkészítő Király Zsigának — miként ezt mások megvallják — bársony sapka, kordován csizma, lenvászon és egy vindely vaj. Mondanunk sem kell talán, a fiatal juhászlegény mindezt megintcsak tagadja. Másnap reggel a pásztorok szétszélednek, a betyárok viszont még estig Dallos Vendel házában mulatoznak. Este a szilsárkányi juhászok és Király Zsiga ismét visszamennek. A járkálok leghűbb embere azonban még éjfél előtt el is megy. A legények is hamarosan követik őt. Mindezt a kihallgatások és a tanúvallomások, szembesítések szövevényes, sokszor ellentmondásos leírásaiból próbáltuk rekonstruálni. Hogy ezt követően mi történt, már jóval nehezebb kideríteni. Az osztozkodás után ugyanis a betyárok több helyütt is megfordulnak a környéken. Ellátogatnak a közeli Bánhegyi majorba is. A szokásos áldomásivás, mulatozás persze sehol sem marad el. Furcsa módon, az éppen ekkor tájt, pontosan 1836. november 5-én éjjel lezajlott rablást, amikor is a tótkeresztúri özvegy, Baditz Imréné javait viszik el, a vallomásában, 1836. december 21-én Veszprémben, Milfajt tagadja, mondván: „Bandi kortsmáros, Gyenge Imréné, s Baditzné asszonyság kiraboltatásait tsak most hallom először." 26 Igaz, a kihallgatása során a földszigeti rablásról sem esik szó. Miként a segítőikről sem. Hosszú vallomásában a társain kívül szinte senkiről nem ad olyan információt, ami alapján felkutathatnák, perbe foghatnák. így aztán hiába is keresünk abban bármilyen, Király Zsigára vagy társaira vonatkozó utalást. A betyárok a rábaközi portya után Veszprém Vármegyébe távoznak, ahol újabb, még merészebb, még kihívóbb rablásokat követnek el. 25 Az idézett szövegrészletek forrása: Gy-SmL2. Svti. Fenyítőperek 81/1837. Az események rekonstruálását ugyancsak e bünper — gyakran egymásnak ellentmondó — vallomásai alapján kíséreltük meg. 26 VamL. Vvti. Büntető perek 74/1836.
