Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 439 A történtekről s a korabeli „divatbemutatóról" az egy évvel idősebb Ötvös vagy Bagóvári Nani a következőképpen vallott: „ .. .egész éjjel egy sem feküdt le közülük, hanem a szobában, minden kint levő vigyázó nélkül, bátran mulattak. — Hajnal felé az Ádám nevezetű engem haza is kísért, minden fegyver nélkül, — egy óráig ott reám várt, s ismét vissza mentem vele, — másnap, úgy mint szerdán reggel a Dallosne levest, káposztát, s rétest készített, s mindnyájan fölöstökömöltünk, — azután a sárkányi juhászok, ki kertről, ki utcáról, hazamentek,. . . ruhájuk a kályhánál megszáradván, Dallosne és én kimángoltuk, a legények reájok vették, felöltözködtek cifrán, bajuszukat kipedrették, — melyiknek tiszta gatyát mostunk, azok gatyában maradtak, hárman pedig piros posztóval végig hosszant borított rajthuzlit vett magára, — mindeniknek muszkaprémes setétkék dalmánya, cifra szürö, pirossal kivarrott kordovány csizmája és kisebb karimájú púpos kalapjuk vásári bokrétával volt, — . . .másnap, csütörtökön .. .míg a legények aludtak, addig én a Ventzli leánnyal és Dallosne ismét 3 gatyát, 3 inget és öt zsebbevalót mostunk Ferkó, Józsi és az Ádám nevű legények számára, s mikor felkeltek, este rájuk is vették, — ..." Fenti leírás — viselettörténeti jelentőségén túl — azért is megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert a kisfaludi faragópásztor tárgyain pontról pontra ilyen öltözetben láthatjuk majd a pásztorokat, betyárokat. Kóbor Vica vallomása azonban még egyéb érdekes adalékokkal is szolgál. Elmondja például, hogy „ .. .Király Zsiga mihelyst jött, mindjárt suttogott Dabronyi Ferkó val és a szanyi kanásszal, — Zsigának Ferkó a vállaira tette a kezét és kimentek a szanyi kanásszal, hárman úgy suttogtak,. .. Vagy másutt: „„Szerdán délelőtt Ventzlinét, az anyámat is elhívatta Dabronyi, beszélt vele, az urát kérdezte tőle ..." Mégiscsak igaz lenne hát az igazságtevő, a szegényeket segítő, támogató betyár legendája? . .. Mert kétségtelen az is, hogy a velük nem tartó, áruló vagy éppen másokon meggazdagodó joggal tarthatott tőlük. Miként ezt a betyárok által megsarcolt földszigeti számadógulyás is megvallotta: „ . . .add elő, amid van, könnyen kerested, ha velünk tartottál volna, ezt nem tettük vagy követtük volna el rajtad" — idézte a rátörő betyárvezér szavait a kihallgatáskor Szilágyi Márton. Magának a rablásnak, az egyik résztvevő, Csordás József szerint „ . . .kigondolója volt Király Zsiga és Kis Berta, ezek mondották Dabronyinak, hogy jó lenne a Földszigeti gulást megpróbálni, annak lehet pénze ..." A rablás, amiben tevőlegesen, mint strázsa, maga Király Zsiga is részt vett, a következőképpen zajlott le 1836. november 2-án: A rablásra készülő betyárok Dallos Vendel házában már csak Király Zsigára várnak. Majd, miután ő megérkezik és közli, hogy „készen áll a szekér a füzesnél", Milfajt Ferkó az órájára néz, s „no legények, menjünk, mert elkésünk" felszólítással mozgósítja várakozó embereit, a cifrán felöltözött, puskákkal, pisztolyokkal, baltákkal felfegyverkezett betyárokat és az ugyancsak fegyveres juhászokat. A járkálok, valamint Király Zsiga és Berta Józsi a két pej húzta szekérre ülnek, míg a többiek gyalog követik őket. A Szilsárkány melletti füzesnél újabb kocsi csatlakozik hozzájuk. Ezen mennek tovább a juhászok. Csornán át Földszigetre visz az útjuk, ahol Szilágyi Márton háza előtt megállva, Milfajt halkan parancsokat