Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
NÉPRAJZ 437 hogy azonban holvette, bizonyosan nem tudom, mert azt is hallottam, hogy ugy rabolta, aztis hogy valami marha kereskedőnek uttyát állotta, felmentünk innét együtt mind a' heten Sopron Vármegye felé úgynevezett Nagy erdőnek, innét Kapuvár vidékén a Himodi erdőbe, innét mentünk be Kisfaludra rabolni az oda való molnárhoz az én biztatásomra annyiból, mivel Hövelyen mint Keresztúri Juhász teleltetvén, akkor hallottam, hogy azon Molnár gazdag ember, különösen hárman kin maradván, én Sobri Jósi egyik Desertor, és Kis Jantsi mentünk be, s' a' nélkül, hogy ijesztgetésen kívül egyébbel illettük volna elhoztunk annyi pénzt, hogy heten lévén mind egyikönknek 25. for. jutott.. ." 23 Nem ismerték volna fel a szemtanúk Sobri Jóskát vagy letagadták volna? Igaz, szerepel a vallomásokban egy helyütt, hogy „az egyik fiatal magas, erős termetű barna piros kipödrött bajszú czifra szűrbe, nagy juhász kalapba, szép dupla puskával és pisztollyal." 24 Tudjuk, Műfajt nem volt magas ember, az előbbi leírás kétségtelenül Sobrira illik. S mind ebben a legmeglepőbb, a hajdani pásztorfaragó után érdeklődve, Kisfaludon — 1982-ben — a szintén Király Zsigmond névre hallgató ottani idős ember, anélkül, hogy ezt egy szóval is említettem volna, elmondta: Sobri is megfordult náluk valaha, s még mielőtt kinyithatták volna előtte a kaput, átugrott rajta a lovával. (Ismét csak egy adalék Sobri lovasbetyár voltára!? ...) Tény, s ez a periratokból szinte egyértelműen kiderül, Király Zsiga kulcsfigura volt minden alkalommal, amikor a betyárok a környékre vetődtek. A legmegbízhatóbb emberük, segítőjük, aki hol itt, hol ott tűnt fel. Szervezte az akciókat, bújtatta a betyárokat s végül fedezte távozásukat. A kihallgatások, szembesítések során viszont mindent tagad: „Ha mind szemembe mondják is hogy ott voltam vélek — de én nem voltam ők ott lehették én reám tsak ugy fogják"— mondja például, amikor ismét elfogják s a betyárokkal való cimborálását olvassák a fejére. Ekkor már egy „monstre-per" fővádlottja, huszonhatodmagával áll a bíróság előtt. Az eseményeket ezúttal is a betyárok megjelenése, rábaközi „kalézolása" indítja el. Milfajt és társai két pej húzta szekéren állítanak be gróf Festetics Sándor egyedi — majorbeli — juhászgazdájához, Hajós Istvánhoz. A hatodmagával érkező betyárvezér rögtön a bojtárok után érdeklődik. A három bojtár egyike — s az előzmények után ez már nem meglepő — éppen Király Zsiga. Őt ugyanis időközben az egyedi juhászgazda fogadta fel. (Erre vonatkozóan érdekes, sokat mondó adalék, hogy a Hajós Istvánt Kapuvárott kihallgató Baditz Endre, Sopron Vármegye főszolgabírója nem kevesebbet állít, mint hogy „ .. .Dabronyi Ferkó üzent neked, hogy Király Zsigát fogadd magadhoz.") A betyárok még október 30-án és 31-én is élvezik a juhászgazda vendégszeretetét. Közben, mint kipróbált társakat, régi barátokat, a két szilsárkányi bojtárt, Berta Józsit és Török Jancsit is meghívatják magukhoz. Alsó Pásztoriba (Pásztori) 23 Vas megyei Levéltár (a továbbiakban VamL.), Veszprém vármegye Törvényszékének iratai (Vvti.), Büntető perek 74/1836. 24 Gy-SmL2. Svti. Fenyítőperek 60/1837.
