Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 431 ellopásával is vádolják mindhármukat. Király Zsiga mindezt még azzal is tetézte, hogy a szilsárkányi plébános pajtájából négy birkát is elhajtott.

19 Kis János, Sopron vármegye tiszti alügyésze halálos ítéletet kér a birkatolvajokra, de a védő, fiatal korukra tekintettel, s hogy „megjobbíthatják életeket", „belőlük jó emberek lehetnek", a halálos büntetés alóli feloldozást kéri. Végül, viszonylag enyhe ítélettel sikerül elkerülniük a súlyosnak ígérkező felelősségrevonást. Király Zsigát 1835. szeptember 1-én fél esztendei fogságra, valamint ítélethirdetéskor és minden fertály végével 20, összesen 60 pálcabüntetésre büntették.

20 Mint ekkor és később felvett orvosi jelentésből is kitűnik, a fiatal juhászbojtárnak semmi testi hibája nem volt, személyleírása azonban, sajnos, nem maradt ránk. 1836. március 11-én szabadult a börtönből.

21 Ebből az időszakból való faragásokról nem tudunk. Bizonyára nem is faragott ekkor még. Talán, mert közvetlen környezetében, a rabtársai közt nem akadt olyan, akitől ezt a tudományt elsajátíthatta volna, talán mert nem volt erre lehetősége. Kiszabadulását követően Röjtökön (Röjtökmuzsaj) Ürményi uraságnak lesz a bojtárja. De májusban már ismét elfogják. Ő azonban jó alibit igazol, s ezúttal nem kerül börtönbe. De, mivel úgy gondoljuk, az eseményekben Király Zsiga is részt vett, ismerkedjünk meg a történtekkel részletesebben is. 1836 tavaszán, pontosan május 11-én a himódi erdőn, Sopron vármegyében hét betyár tűnt fel. Hatan „czifra ujj szűrbe és púpos kalapba, a hetedik pedig rósz szűrbe és sipkába, vékony fürtös rojtos gatyába öltözködve voltak" — miként ezt később az egyik szemtanú vallomásában elmondta. A pisztolyukat a derekukra kötött keszkenőbe dugva hordták. Hasonlóképpen írja le a megjelenésüket, az öltözetüket Figura Ferenc uradalmi alvadász is, kiegészítve még azzal, hogy ottlétekor, beszélgetés közben mind a hét legény megborotválkozott. A május 11-i egész napos „dombérozásban" a környék több pásztora, így Horváty György, Horváth Antal, Jóna Mihály, Jóna Józsi és Kovács József is részt vettek. Ők látták el étellel, itallal is a betyárokat. Sőt, másnap a kisfaludi molnár kirablásában is segédkeztek a járkálóknak, akik „ .. . estvéli 9 1/2 óra tájban a szomszéd kisfaludi helységben lakozó Purtser János Molnárt a tulajdon házánál megtámodni, a pénzét elő adattni, sőtt a feleségét puska tussal kegyetlenül mégis ütni, és tőle 211. fr. 35. Kra böcsült Javakat erőszakosan el rabolni, és ekképpen azt előre fel tett gonosz szándékkal nem kevés vagyonától meg fosztani nem félemlettek." Mi sem természetesebb, mint hogy tettükért a felperes tiszti ügyész valamennyiüket akasztófára kívánta juttatni. A periratban említés történik arról is, hogy a kérdéses Rablásokban való rész vétel gyanúságábol először Kobza másképpen Győrvári Gyuri, és Király másképpen Odor Zsiga is bé fogattattak, de részvétel 19 Gy-SmL2. Svti. Fenyítőperek 69/1835. 20 Gy-SmL2. Svti. Fenyítőperek 69/1835. 21 Gy-SmL2. Raboskodók kimutatásai 1810—1848.