Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
CUMANIA 10. 419 SZELESTEY LÁSZLÓ Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet Kísérlet egy pásztorfaragó életmüvének rekonstruálására, valamint munkássága tér- és időbeni hatásának vizsgálatára «Eszembe jut..., hogy a múlt század 60-as évei Magyarországon nem kedveztek a festészetnek. A népművészet pedig a virágkorát élte ebben az időben. Mintha ez lett volna az akkori magyar „nagyművészet": a pásztoroké, földműveseké.» 1 Az előbbi lényeglátó sorokat nem egy elfogult, a népművészet iránt eleve elkötelezett etnográfustól idéztük, hanem egy, a múlt emlékeit becsülő festőtől. Talán éppen ezért, jobban hihetünk is neki. Annál is inkább, mert tíz évvel ezelőtti felismerése — elsősorban a pásztorok művészetére vonatkozóan — az eltelt időszakban még inkább igazolódott. Aranyrögök helyett ma már egész kosárra valót tartunk a kezünkben. Ha sok esetben nem is tudjuk, mit kezdjünk vele . . . Lassan összeáll a kép. A már eddig „felleltározott", még romjaiban is rendkívül gazdag, sokszínű emlékanyag e hajdan, több mint száz éven át virágzó népművészeti ág, a dunántúli pásztorművészet kisebb, helyi stíluskörei térbeli és időbeni határainak mind pontosabb kijelölését is lehetővé teszi. így annak a rábaközi — kisalföldi — faragókörnek a munkálkodását is, amelynek tagjai a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben egymással versengve alakították ki szebbnél-szebb tárgyaikat, karcolt, s főként spanyolozással készült borotvatokjaikat, tükröseiket, fűszertartóikat, mángorlóikat és állótükreiket. Köztük azt a monstrancia-alakú, hátoldalán egy lovasbetyárt ábrázoló tükörtartót, ami végül is egy érzékeny szemű, értékeink iránt fogékony művész figyelmét ráirányította ezekre a mindmáig jobbára csak kuriózumként becsült tárgyakra. Pedig ezek a darabok — mégha oly gyönyörűek is — már csak egy másodvirágzás eredményeiként értékelhetők. Szinte minden megformált tárgynál ott érezhető ugyanis a nagy elődök, közülük is elsősorban az utolérhetetlen „mester", Király Zsiga hatása. Ő az, aki kényszerű s mindössze öt évre szorítkozó munkálkodásával valóságos faragóiskolát teremtett maga körül, és egy fél évszázadra kihatoan meghatározója lett a Nyugat-Dunántúl pásztorművészetének. Kényszerű, fogalmaztunk, mivel minden darabja rabsága idején született. Tán 1 GICZY J. 1975. (A soproni festőművész találó megállapítását egy alkalommal Pap G. művészettörténész is idézi: Pap G. 1976.)
