Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor
NÉPRAJZ 407 példányok alapján 1799-től követhető. 71 A XIX. század elején ennek az addig egyszínűre lefestett faragásdísznek az egyes elemei már némi színezést kaptak, majd pedig, miután parasztlányok számára is készültek már — az 1820-as évektől kimutathatóan — ekként kivitelezett ládák, a komáromi asztalosok a megszokott és elvárt virágcsokrokat foglalták a faragott keretbe (17. kép), illetve más esetekben az egészében faragással telített mezőt borították be a festőasszonyok attól teljesen független, tarka virágmintával. A komáromi stílusalakulás ismeretében kell megkísérelni annak a meghatározását, hogy a hartaiak részéről mikor történhetett az átvétel. Ehhez mindenesetre azt is figyelembe kell venni, hogy a hartai bútorokon a második komáromi stílusra jellemző virágalakítás mellett ott vannak a harmadik komáromi fázis dekoratív, rokokósan ívelt és klasszicista füzéres, faragott keretezései is, mégpedig a XIX. század elejére jellemző, leegyszerűsödött és megmerevedett formában. 72 A két komáromi stílusfázisnak ez az együttes megléte megkönnyíti a komáromi ráhatás időpontjának a behatárolását; ezekből ítélve, az nagyjából az 1830-as évekre zárulhatott le. Abból a körülményből viszont, hogy a faragott keretezésen belüli virágok foítokba tömörítésének az irányzatát a hartaiak már nem követték, arra lehet következtetni, hogy addigra a komáromi második stílusnak megfelelő virágozást teljes mértékben a magukévá tették, annyira, hogy az újabb példák nyomán már nem kívántak azon módosítani. Talán nem tévedés ennek az alapján úgy vélekedni, hogy a hartai virágos bútorfestés megindulására esetleg már a XVIII. század legvégén sor kerülhetett, legkésőbb azonban a XIX. század legelején. A hartaiak addigra már gazdaságilag megerősödhettek, így ez a stílusátvétel tipikus jóléti újításnak tekinthető. Szükségesnek látszik hozzátenni az elmondottakhoz, hogy nagyjából ezzel egy időben, az 1780-as évektől a XIX. század elejéig tapasztalható Magyarországon, miként azt a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzött datált bútorok statisztikai vizsgálata is igazolja, a reprezentációs szerepű — kelengyébe, illetve a szobabeli szentsarokba szánt — bútorok számának az első jelentősebb emelkedése; ez általában véve legfőként a XVIII. század végén országosan ható gabonakonjunktúrának tulajdonítható. 73 Nyilván ennek a fellendülésnek köszönhetően indult meg közel egy időben nem csupán Hartán, de több más olyan helységben is, ahová addig még nem települt asztalosipar, a festett, virágozott bútoroknak a gyártása, és bontakoztak ki a Duna menti kisebb bútorkészítő centrumok, más és másféle módon 71 A harmadik komáromi stílusról, ill. kapcsolódásáról a másodikhoz lásd. K. CSILLÉRY K. 1984. 203 212. 72 Amikor a legelső felismerések nyomán, 1979-ben röviden megemlékeztem a hartai bútorra gyakorolt komáromi hatásról, még egyedül a komáromi II. stílusra utaltam; lásd: K. CSILLÉRY K. 1979. 484. 73 Vö.: K. CSILLÉRY K. 1979—80. 62., 68.
