Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor

398 К. CSILLERY К.: A HARTAI BUTOR . . . pültek Magyarországra. Egy meglehetősen korai németországi szétsugárzás mellett szól az a tény, hogy Svábföldről, mely már kívülesik az említett — részint eredetibbnek látszó formavariánsokat, részint pedig a kettős szíves támlatípus erősebb elterjedettségét mutató — területen, már 1797-ből megőrződött egy a végleges leegyszerűsítés fokozatát képviselő példány; ezt Schwäbisch Gmündben az Erhardsche Altertumssammlung őrzi.

56 Hozzátehető, hogy az ezt a széktípust feldolgozó Karl RUMPF a Visztula-öböl vidékén élő németségnél megtalálható variánsoknak az ősét is a XVIII. századra teszi, amennyiben azok idekerülését a Nagy Frigyes-féle telepítéseknek tudja be.

57 És noha a hartai lakosok tömeges letelepedése még ez utóbbi időpontot megelőzően, lényegében a XVIII. század derekán lezárult, mégis községünknek az esetében sem elképzelhetetlen, hogy az átplántálódás az elzásziak csoportjával ideköltözött valamely faragóspecialistának köszönhető. 17. KÉP. MENYASSZONYI LÁDA 1821-BŐL. SZENTGÁL (VESZPRÉM M.). KOMÁROMI ASZTALOSMUNKA. BUDAPEST, NÉPRAJZI MÚZEUM, 68.136.1 LTSZ. 56 DÖPPE, F. 1955. 55. kép. 57 RUMPF, К. 1959. 270.