Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor
384 К. CSILLERY К.: A HARTAI BUTOR .. . alakították meg közös céhüket. 21 A XIX. század első felének az anyakönyvi bejegyzései Németországból, Cseh- és Morvaországból, illetve Ausztriából ez idő tájt idetelepült iparosoknak a nevét is megörökítették. 22 A faipar eközben — kihasználva azt a lehetőséget, hogy a Dunán történő faúsztatás révén elsőrendű nyersanyaghoz juthattak — domináns helyzetbe került. Az 1877-ben GALGÓCZY Károly tollából megjelent megyei monográfia az itteni, dunai vontatóhajókat készítő hajóácsokról is megemlékezik és kiemeli, hogy az iparosok közt különösen sok az esztergályos és az asztalos. Ebből a tudósításból arról is értesülünk, hogy a hartai mesteremberek ekkoriban már a szomszédos helységek parasztságát is ellátták árucikkeikkel, sőt evégből a Duna túlsó oldaláról érkező falusiak is látogatták a község hetipiacát. 23 A hartai német családoknál megőrződött tárgyi emlékanyag a XVIII. század végétől kezdődően datált, jelentősebb számban azonban csupán az 1820-as évektől fogva maradt fenn. Ezek a darabok arról tanúskodnak, hogy addigra már a hessen-pfalziaknak és a különböző vidékekről hozzájuk társultaknak a kultúrája homogénné vált. Ezt az egységesülést az sem tudta gátolni, hogy a falu lakosai az eltérő — evangélikus, illetve református — vallásuk következtében két egymástól elkülönülő és házassági kapcsolatokban is elzárkózó közösséget alkottak. 24 A kulturális azonosulást a minket most közelebbről érdeklő régi lakásberendezési tárgyak is meggyőzően bizonyítják. Nyilván az előbbi folyamattal párhuzamosan ment végbe a nyelvi kiegyenlítődés is; habár ennek a megtörténtére, megfelelő írott emlékanyag hiányában, egyedül a jelen századi népnyelv szolgál bizonyítékul. Az ősök legszámottevőbb csoportjának a származáshelyére utaló, ám végül a most jelzett folyamatnak köszönhetően általános hartaivá lett néprajzi jellegzetességek természetesen legszívósabban és legegyöntetűbben a folklórjelenségek körében maradtak fenn. 25 Mindazonáltal a tárgyi felszerelésben is döntően érvényesült a hagyományok szűrője, és ennek segítségével a hartaiak a megőrzött régiességekből és a folyamatosan magukévá tett, de meglehetősen gyorsan a sajátjukhoz áthasonított elemekből egy egyedül az ő falujukra jellemző együttest hoztak létre. Kisebbségi és a nyelvükben elszigetelt voltuknak tulajdonítható, hogy a helyi népi kultúrának legfőbb jellemzői a XX. századig, sőt a lakosság tekintélyes hányadánál egészen a második világháború utáni időkig, az egykori hartai kultúra teljes felbomlásáig érvényesek tudtak maradni. Ahogy egymás közt magától értetődően csakis nyelvjárásban — mint mondták: hartauisch,azaz „hartaiasan", pa~ risch,SLzaz „parasztosan" — beszéltek, ugyanúgy igen sokáig egyöntetűen ragasz21 HARASZTHY L. 1910. 125—184.; EPERJESSY G. 1965. 281.; EPERJESSY G. 1967. 241.; ÉRI I. — NAGY L. — NAGYBÁKAY P. 1975. 378. 22 FÉL E. 1935. 4.; lásd még: BOROSS M. 1981/a. 520. 23 GALGÓCZY K. 1877. II. 181., III. 319. 24 FÉL E. 1935. 6—7. 25 FÉL E. 1935. 127—128.
