Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor

382 К. CSILLERY К.: A HARTAI BUTOR . . . 7. KÉP. ÁGYTERÍTŐ RÉSZLETE, XX. SZ. ELSŐ FELE. HARTA. HELYBELI KÉKFESTŐ MUNKÁJA. KÖPCSÉNY (KITTSEE), NÉPRAJZI MÚZEUM. tett a szülőföldjük elhagyására. Szorultságukban fogadhatták el az itt felkínált szokatlanul kedvezőtlen szerződési feltételeket. Ugyanis a földesúr csak zsellérként engedélyezte a megtelepülésüket, azonos nagyságú parcellákat jelölve ki az egyes családoknak. Ezek összterülete azonban mindent egybevetve sem érte el a két és fél holdat, amiben benne volt a házhely, a szántó -- egy csupán a szükséges zöldség, káposzta, kukorica és kender megtermeléséhez elegendő földdarab — és a legelő.

11 Mivel a megélhetésüket ez nem biztosította, a hartai családok idegen földbirtokosoknál kényszerültek szántást felvállalni napszámba, illetve két pusztát bérelni gabonaföldnek és kaszálónak.

12 11 FÉL E. 1935. 5—6., 126. 12 FÉL E. 1935. 6. A korábban Pataj által bérelt Szüle és Ülle pusztát (lásd: BARTH J. 1974. 326.) 1728-ban hartaiak bérlik; lásd: NÓVÁK L. 1979. 574.; lásd még: SZÁNTÓ I. 1952. 237.; SPIRA GY. 1965. 216., 218.; SCHMEL P. 1983. 30., 32.