Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

NÉPRAJZ 365 Első adataink Budáról, Pozsonyból, Sopronból, Dévényből és Komáromból származnak. Mindhárom dunaparti város korán eljutott a városi fejlődésnek a viszonyokhoz képest magas fokára. Adva van a város, számtalan kézművesével, kereskedőjével, bizonyos szabadságjogokkal, és ott van a királyi várbirtok a maga kiváltságaival, s nem egyszer erőszakosságával. A polgárság védi jogait, szervezkedik, s ennek akkor egyetlen módja volt, a nyugaton már jól bevált céhrendszer. A sem kézműves, sem őstermelő halászok, ha nem akarják kiengedni kezükből a halkereskedelmet — ami többletjövedelmet jelentett — kénytelenek létrehozni a céheket. Mint láttuk, az első szabályzatok jórészt a kereskedelmi tevékenységet szabályozták, másodsorban a halászatot, csak azután a vallási és a szervezeti életet. Sopron és Dévény helyzete kissé más. Sopron ugyancsak kereskedő- és iparospolgárváros, mely fekvésénél fogva inkább Ausztriához van kötve, mint Magyarországhoz. Német polgárai nyilván a nyugati példát követik, s a halászok itt is inkább a halkereskedelem érdekében tömörülnek. Dévény kisebb német település, de nekik részben a pozsonyiak ellen kell védekezniük, részben talán itt is a nyugati hatás a döntő. Megállapíthatjuk, hogy Komárom kivételével a másik három város halászai németek. A komáromi magyar halászok viszont ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint a német sorstársaik, ezért vállalják a társulást. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a halászok számára a közösségi élet nem idegen, hisz a nagyháló kezeléséhez, a nagy rekeszek készítéséhez stb. mindig társulniok kellett. A felső Dunán még két olyan város volt, ahol a céh kifejlődhetett volna: Győr és Esztergom, mindkettő földesúri hatalom alatt állott, mindkét helyen a vizek nagy része püspöki birtok, a városi fejlődés sem volt olyan mérvű, mint az előzőekben. Mielőtt azonban a céhek tovább terjedtek volna, az ország nagy része, és éppen a jelentős halászó vizek, török fennhatóság alá kerültek. Erre a területre csak a hódoltság után terjedhettek ki a céhek. Elsőnek Budán és Pesten alakult meg a halászcéh, és fennhatóságát igyekszik kiterjeszteni a déli Duna-szakaszra, ahol a komáromiakkal kell megküzdeniök. Az 1700-as évek közepén megjelennek a német telepesek, magukkal hozva a céhek ismeretét, így Apatinban és Tolnán alakítanak egyet-egyet. Mindkét hely elég messze van Pesttől, és környékükön halban gazdag vizek találhatók. Hogy a következő század elején még alakul a Duna mentén egy sereg halászcéh, ez nyilván a néhány régi húzóhatásának köszönhető. A vidéki mesterek, vándorlások és a bérletek révén a céheket megismerik, a helyieknek — ha nem akarnak kiátkozott kontárok lenni, vagy távoli városok vidéki mesterei — önállósodniuk kell. Külön meg kell emlékeznünk Kolozsvárról. Ez megint olyan kiváltságos hely, mint az előzőek, a polgári fejlődés hozza magával, hogy a halászok céhbe álljanak. Más probléma a Balaton. Sem Keszthelyen, sem Tihanyban nem mutatható ki sem a német hatás, sem a városi fejlődés. Sőt, mindkettő földesúri hatalom alatt