Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

NÉPRAJZ 357 24. Az artikulusok a halásznékra is vonatkoznak: veszekedés, idegenek halainak árusítása vagy egyéb alkalmatlan magaviselet esetében a férjeket büntetik. 25. Az artikulusok betartásának ellenőrzésére Inspektort neveztek ki. A magisztrátus több ízben, utoljára 1763-ban megerősítette a szabályokat. A felsorolt pontok közt több sajátosat találtunk. Mindjárt az 1. pontban a három vallás azonos elbírásása, majd a hattagú Vénség választása elüt a magyarországi szokásoktól. Fontos adat szerepel a 6. pontban: a mesterjelöltnek remeket kell készíteni, mégpedig egy vetőhálót és egy ötkarikás hálóvarsát. A hálóvarsának tudomásunk szerint ez a legkorábbi említése. Érdekes, hogy — bár a többi szabályzat is említ mesterasztalt —, egyedül itt kötik ki, hogy egy tál jó féle hallal is kell szolgálni. Nyilván a téli halászat volt a jelentősebb, ezért kötik ki, hogy aki nyáron nem halászik, annak télen sem engedik meg. Nem ez a kizárólagos foglalkozásuk, ami abból is látszik, hogy megtörténhet, hogy táblajáráskor — második eset, hogy artikulusban táblát említenek! — a mezőről kell hazahívni. A városi polgárok a maguk szükségére szabadon halászhatnak! A víz ugyanis a városé, így minden polgáré is. A maszlagolás annyira szokásban lehetett, hogy nemcsak a szabályok tiltják, de a piacon a látómesternek ellenőriznie kellett. A 17. pont a halászat kedvéért való vízelvezetést említi, (nyilván a dugászarra gondolnak). 1859-es átiratban fennmaradt a tihanyi halászok 1764-es artikulusa, azaz regulája.

29 Az előzőek ismeretében nem tekinthetjük igazi céhszabályoknak, inkább a halászok által a kompániák számára összeállított reguláknak, melyek a közös munkára vonatkoznak. Több pont foglalkozik a „munkafegyelemmel". Az elkéső vagy meg nem jelenő büntetést fizet (1, 4, 5, 9, 14) a mulasztás mértéke szerint. Büntetik a lopást (7, 10, 11, 12), a káromkodást (6, 8). A büntetés — eltérően az eddigiektől — ritkán pénz vagy a templomnak szánt viasz, hanem többnyire megveretés, ami más céheknél nem fordul elő. Nincs szó a céhbe állás szabályairól, tanulásról, választásról, de van „elöljáró" és közlegény, s az elöljáró mindig dupla büntetést kap. Említés történik a „céhház-ról" és a ládáról is. A balatoni céhek problémáira még visszatérünk. Az 1760-as években Mária Terézia egységesíteni akarta a céhszabályokat, s ezért ebben az időben több ismét kiadott privilégiummal találkozunk. Bár sok köztük az azonosság, mégsem olyan mértékű, mint I. Ferenc idejében, amikor már nyomtatott, egységes szöveget adnak minden iparnak, s csak a bevezető sorokban tüntetik fel, hogy a halászoké vagy a csizmadiáké. 1765. aug. 12-én kelt a budaiak szabadalomlevele. A másolatot ismerjük, a bevezető sorokból annyit tudunk meg, hogy az előterjesztett artikulusokat megerősíti.

30 Itt a budaiak már önállóak. 1. Bármily vallású lehet, de vallásos legyen. Űrnapján zászlójukkal vegyenek részt a körmeneten, Péter-Pálkor a misén. 2. Péter-Pálkor és kántornapokon céhgyűlés. 29 HERMAN О. 1887. 425. Eredeti a Néprajzi Múzeum EA-ban. 30 OL. Acta Mechanica et Liber Cehalium és Articuli Cehales, valamint a Fővárosi Levéltárban is. TIM 606—78. német.