Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik
356 SÓLYMOS E.: MAGYARORSZÁGI HALASZCEHEK . . . A céh tekintélyét védi a két utolsó pont: a halászati jogtulajdonosok csak céhes halászt alkalmazhatnak, és két mérföldes körzetben minden halász köteles belépni a keszthelyi céhbe. Itt tehát nincs létszámkorlátozás. 1726-ban az ország másik végében, Kolozsvárott a városi magisztrátus adott céh szabályzatot a halászoknak. 28 1. Kétévenként válasszák a tisztségviselőket: fő- és vicemestert, nótáriust, mégpedig úgy, hogy az egyik katolikus, a másik református, a harmadik unitáriátus legyen. 2. Hat tagú „Vénség" választassék, mely a céhmesterekkel közösen igazgasson, a céhmestereket is közülük válasszák. 3. Az ifjak társaságából válasszanak egy dékánt, aki „keze s lába a czéh Mestereknek és Vénségnek". 4. Az ifjak közül válasszanak egy Nótáriust. 5. Az említett személyeken kívül mindenki más az Iffjuság társaságába tartozzék, addig, míg a Vénség közé nem mehet. 6. Aki a céhbe lép, legalább fél évig legény legyen, „mikor egész céhbéli ember lészen és az Iffjak közé bevétetődik, tartozzék remekkel, egy vetőhálóval és egy ötkarikára készített varsa hálóval.. .egy veder borral egy fejér kenyérrel, egy oldal pecsenyével egy fazék étellel és egy tál jó féle hallal". 7. Láda, két kulccsal záródó. 8. Három féle jövedelem van: az egész céhé, a Vénségé és az ifjúságé. Külön vezetendő. 9. Céhmester választáskor bizottság ellenőrizze a számadást. 10. A tagok békességben legyenek egymással. 11. A halászat közben veszekedőt azonnal megbüntethetik. Nagyobb vétek esetén a céh előtt tárgyalják, súlyosabb esetben a magisztrátus elé vigyék. 12. A magisztrátus számára elegendő halat készpénzért szállítsanak, a város szükségében télben, nyárban egyenlőképpen tartoznak hűségesen személyválogatás nélkül halászni, és aki nyáron nem halászik, annak télen sem szabad halászni. A halat bárkában kell tartani. 13. Céhtábla járás. „Ha kinek celédj talállya a Tábla, maga mezőre lévén tartozik az órára elő hívni a cseléd." 14. Kolozsvár város határában a céhes halászokon kívül senkinek sem szabad eladásra halat fogni, de a városi renden lévők maguk ételére halászhatnak. Akit eladáson kapnak, szerszámját és halát elkobozzák. 15. Maszlaggal halászni tilos, és vigyázni kell hogy mások se mérgezzenek. A vétkeseket a magisztrátus kezére kell adni. 16. Céhes halász hallal kereskedő idegen személytől nyereségre halat nem vehet, de az olyanok halait sem maguk, sem feleségeik ne árulják és ne házaljanak vele. 17. A magisztrátus vagy a bíró híre nélkül a kolozsvári határban nem szabad a vizet más irányba vezetni, s ha a halászat kedvéért kis ideig meg is engedik, tartoznak a halászat után visszaengedni. A víz elrekesztését pedig úgy végezzék, hogy a gazdáknak azzal kárt ne okozzanak. 18. A város élő berkeit tilos vágni, de aszott fákból szabad cöveket csinálni, és téli halászatkor tüzet rakni, de hazahozni nem. 19. A céhmester és a dékán ügyeljen, hogy a bárkában mindenkor friss és eleven halak legyenek, kivált gyűlések alkalmával, hogy a magisztrátusnak ne legyen gondja, s azalatt halat elvinni nem szabad. 20. A halat illendő áron adják. 21. Két látómester legyen, aki úgy a céhtagok mint az idegen kereskedők halait megvizsgálja, nehogy maszlagos vagy romlott legyen. 22. Ha a céhes halász szerszámját el akarja adni, előbb céhbelieknek kínálja, aztán idegennek. Szabad bárki részére illendő árért hálókat készíteni. 23. Temetésnél sírásásban, testvitelben közreműködni. 28 Néprajzi Közlemények, 1959. 395.
