Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik
352 SÓLYMOS E.: MAGYARORSZÁGI HALASZCEHEK .. . 22. Az artikulusok ellen vétők nem kerülhetik el a büntetést. A büntetéspénzekből kell az elszegényedett mestereket támogatni, temetését rendezni. 23. A pozsonyi céh az egész alsó Magyarországon a főcéh szerepét tölti be, a függőséget mindenki köteles elismerni. Ha valahol fiók céhet alapítanának, e kiváltságlevelet a Kancelláriával érvényesíttetni kell. 24. Aki a céh szabadságai vagy artikulusai ellen vét, egyházi vagy világi személy legyen is, büntetést fizet. Néhány artikulus itt is figyelmet érdemel. A 2. szerint a mesterek száma hétben álapíttatik meg. A halászok — és a céhtagok — száma nyilván ennél sokkal több lehetett, hisz külön kis telepe volt a halászházaknak. Lehet, hogy ez a korlátozás eredményezte, hogy egyesek a hajós céhbe álltak be. Nyilván ezek közül kerültek ki a földesurak saját halászai is. A mesterek csak katolikusok lehettek, a legények más vallásúak is, csak így érthető az 1. pont azon kitétele, hogy a körmeneten, misén kötelesek résztvenni, bármily vallásúak is. Érdekes, hogy a későbbiekben is előírják ezt, sőt még az áldozást is! A mesterjog elnyerésének nehézsége indokolja, hogy olyan részletesen szabályozzák a mesterfi, az idegen, a halászözvegy és a halászlány jogviszonyát, s a velük kötött házasságokat. Ugyancsak részletesen szabályozzák a halkereskedelmet is. Egyedülálló a 21. artikulus, mely szerint a szegény halász a lányával is horgászhat. Mint 18 évvel korábban Budát és Pestet, most Pozsonyt is főcéhnek nevezik ki. 1714-ben a császárnak ismét foglalkoznia kellett a halászokkal, akik panaszt tettek a magisztrátus ellen: „a pozsonyi elöljárók és több polgártárs is főleg az ágostai hitvalláshoz tartozók közül nemcsak hogy vakmerően ellene beszéltek hanem a római katolikus hittől idegent ezen halászcéhbe ... bevezettek ..." A leirat szigorúan meghagyja a vármegyének és a város vezetőségének, hogy a halászok privilégiumát tartsák tiszteletben, a mesterek száma csak hét lehet, s valamennyi római katolikus. 23 1713-ban a pesti halászok kérnek új privilégiumot. Csak a tervezetet ismerjük, a kéziratban több javítás van. 24 Mellette található a kísérő irat is, mely szerint a budai és pesti magisztrátustól folyamatos zaklatásoknak vannak kitéve, ezért kérik, hogy a budaiaktól szétválhassanak. „A pesti polgári halászmesterek nevében Roth András, Forstinger Péter, Denth Jakab. A pesti polgári halászok előírásai, alakban és nagyságban megegyezik más magyar királyi szabad városok szokásaival, amint következik" 23 OL. Acta Mechanica et Liber Cehalium. TIM 608—78. német. 24 OL. Acta Mechanica et Liber Cehalium. TIM 544 76. német.
