Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Novák László: A Három Város hivatali rendszere a 19. század közepéig, annak iratképzése s a forrásanyag néprajzi jelentősége, különös tekintettel a végrendeletekre és az inventáriumokra
330 NÓVÁK L.: A HÁROM VAROS HIVATALI RENDSZERE . . . tisztelték meg vagyontárgyaikkal. Sajátos helyzet jellemzi Kecskemétet a XVIII — XIX. században. Míg egyrészről a mezőváros megőrizte viszonylagos önállóságát, a XVI— XVII. századhoz hasonlóan, autonómiája erős maradt, másrészt szoros földesúri fennhatóság alá is tartozott. Nem osztották fel a mezővárost a földesurak között, továbbra is fennállt a cenzuális viszony, viszont a földesúr, a legnagyobb rész tulajdonosai a Koháry család fenntartotta a jogát, hogy beleszólhasson a kecskemétiek életébe. Földesúri bíráskodása alá vonta a tanácsi bíráskodást, feljebbviteli hatóság volt, mégha nem is költözött a városba (Bécsben tartózkodott), képviselője jelen volt, képviselve földesúri hatalmát. Nagykőrös ennél kedvezőbb helyzetben volt, földesurai nem tudták fennhatóságukat kiterjeszteni a communitásra (a város felét birtokló Keglevich família ugyan szándékozott úriszéket felállítani Nagykőrösön, de e törekvése kudarcba fulladt). 27 A város birtoklásáért indított proporcionális perek végeztéig (XIX. legeleje), mikor sokan bizonytalan helyzetben tudták magukat, a biztonság kedvéért tiszteletben tartották a földesúri hatalmat, Kecskeméthez hasonlóan a körösiek is adományban részesítették végrendeletileg földesurukat. Pl. Patonai György, amikor 1781. január 2-án végső számadásra határozta el magát, úgy döntött, hogy „Azon Földes Uraságnak, kinek fundusán né talánn Eözvegyül fog feleségem halálakor lakni, adjon 30. forintokat". 28 Nagyon tanulságos az idegenek, „megtűrtek" testamentumai. A „megtűrtek" között legjelentősebb csoportot a kereskedő görögök alkották, akik meghatározott taxa lefizetése mellett tartózkodhattak a Három városban. 29 A „megtűrtség" állapotával, valamint széles körű kereskedelmi, vallási és rokonsági kapcsolataikkal is magyarázható, hogy vagyonukból hatalmasságokat, egyházakat és rokonokat ajándékoztak meg végrendeletileg, főként abban az esetben, ha magtalanul haltak el. Kecskeméten pl. Scherhatli Miklós „Görög Kereskedő Úr" 1787. augusztus 1-én íratott végrendeletet, amelyben hatalmas pénzösszegeket rendelt rokonainak, s úgy határozott továbbá, hogy „Hagyok Felséges II. Josef Császárnak . . . ötszáz forintokat", „N Körösi Földes Uraságoknak . . . két száz forintokat", „Ketskeméti Görög Ekklésiánkk'. . . ötszáz forintokat", „HMVásárhelyi Görög Ekklésiánkk'. . . ötszáz forintokat", „Szentesi Görög Ekklésiánkk' 100 ... forintokat", „Budai és Szent Endrői Nságos Püspökünkk' 100 .. . forintokat", „Kecskeméti Görög Parochusunknak" 50 forintot, a nagykőrösi római katolikus egyháznak 50, a református eklézsiának 100 forintot, a „Ketskeméti Görög jövendőbéli Hellenica Oskolára, és abban lejendő Professorok inventatiójára 15 000 ... forintokat", az „el öregedett és el szegényedett Görög Kereskedőknek 6000 .. . forintokat", „A' Görög Árva Gyermekeknek taníttatásokra, és a' Görög Árva 27. NÓVÁK L. 1978. 51—54. 28. PML NkV Tan. Végr. Nro 901. 29. Vö. PETRI E. 1975.
