Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Régészet - Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben

32 BERCZI SZ.: SZIMMETRIAJEGYEK ... náltságukat az határozta meg, hogy milyen mértékben tudatosította vagy fogadta el azokat a közösség. Életkörülményeivel és környezetével függ össze, hogy a szerveződések közül melyeket ismerhette meg; világképével pedig az, hogy a gazdag készletből melyeket és milyen súllyal tette részévé a közösség díszítő technikájának. Valószínű, hogy a kis lehetőségszámú variációs készletet — mint például a részletesebben elemzett frízcsoportokét — az egyhangúság elkerülésére a közösség teljesen kihasználja (6. ábra). (Ezt látjuk a honfoglalás kori díszítőművészetben.) De ahogyan a gyakorlat az alapformák készletét rögzítheti, úgy ezen alapformaelemekből szövődő díszítőminták szervezési módjai is megmerevedhetnek egy-egy típusnál, vagy bizonyos hagyományokat erősen őrző tárgyakon. Ennek eredményeként a mintaszervezések készletén többé-kevésbé állandó alkalmazási (előfordulási) gyakoriságra számíthatunk a kulturális közösség hagyatékában. Feltételezésünk, hogy a mintaszerveződés típusával mérhető tárgyak (régészeti leletek) viszonylag kis száma, speciális hordozóanyagai nem torzítják el nagyon ezen gyakorisági eloszlás főbb vonásait. Addig is, amíg meg nem indul a régészeti anyag ilyen irányú mérése — hiszen a minta szimmetriacsoportja pontos mérési adat egy leletről —, addig csak előzetes, a fő irányokat kijelölő megállapításokat tehetünk majd a gyakorisági adatok alapján. EGYEDISÉG KIFEJLŐDÉSE A KÖZÖSSÉGI DÍSZÍTŐMŰVÉSZETBEN Eddig a születő mintázatnak a közösség által determinált rétegeit vizsgáltuk. Miben tartalmazhatott egyéniségektől eredő vonásokat egy ilyen közösségi művészet? Az egyéniség megnyilvánulása a két vizsgált szerveződési szintre rétegződik. A közösség által elfogadott formaelem-készlet és a kihasznált mintaszervező variációs lehetőség készlet fölött jelentkezhetett az a tehetség, amelyet művészi alkotóerőnek is nevezhetünk, s amely e két rétegű korlátozás mellett is eredeti, sajátos, harmonikus újat tudott teremteni. Milyen irányokban tevékenykedhetett ez az alkotó erő? Egyik lehetősége a végtelen tovaszervezhetőségű mintázatok „lezárásában", befejezésében rejlik.

4 Egy másik irányban elindulva az alapformákat egyre összetettebb elemekké, formamolekulákká csoportosíthatja, melyek a véges mintaszervezési lehetőség-készlet ellenére is újszerű díszítőmintákat (pl. palmetta csokrok) eredményezhetnek. A harmadik kibontakozási irány az, amikor a mintaszervezési műveleteket valamelyik ismert típus megismétlésével terjeszti ki az alkotó, s ezáltal a variációs készletet gazdagítja. Végül egy negyedik, másféle irányultság az, amikor az alkotó a szerveződés rendjének, szimmetriájának tudatos megsértésével fokozza a díszítőminta eredetiségét. A honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás művészetben 4 LASZLO Gy. 1943a. 21. old.