Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Juhász Antal: Felső-Pusztaszer benépesedése
308 JUHÁSZ A.: FELSŐ-PUSZTASZER BENÉPESEDÉSE ... jelenésformái az Alföldön széltében ismertek Tudunk olyan kecskeméti származású gazdáról, aki 1895 táján már Kisteleken vett házat és öreg napjaira oda tért meg pihenni. Igaz, Kecskeméten élő rokonait évente ő is meglátogatta. Ha Kecskemétre mentek, úgy emlegette: „Monyunk haza." (Hatvani András, 1825—1903). Lássuk, hogyan eresztett gyökeret egy kecskeméti gazdacsalád Felső-Pusztaszeren. Hatvani András 1866-ban 65 holdat, az újabb legelőosztáson, 1878-tól 96 holdat árendált. Mind a két bérföldjére tanyát épített. Ezen kívül a közeli Pálos pusztán (ma Csolyospalos határa) vásárolt 60 hold földet, ahol szintén tanyát épített. A pálosi föld egy részét szántás-vetéssel művelte, más részét kaszálóul és legelőül jószágtartással hasznosította, s a tanyába lakót fogadott. Három fiút és két lányt nevelt föl. 1884-ben két fia egy szere házasodott és utána két esztendeig apjával együtt gazdálkodott. Amikor külön kenyérre mentek, a három nős fiú 32 —32 hold haszonbéres földet kapott, tehát a gazda nagyobbik, 1878-tól használt bérföldjét harmadolta el közöttük. Az egyik fiú jussán tanya is állott, bátyjai pedig azután építkeztek. Miután a pálos pusztai földre fiai nem tartottak igényt, Hatvani András azt eladta és az árán 1895 táján Kisteleken házat vásárolt. Ez figyelemre méltó körülmény, mivel az anyavárostól való elszakadást jelzi. A gazda idős korára nem szülővárosába szándékozik megtérni, hanem a felső-pusztaszeri tanyájához — új lakóhelyéhez — legközelebbi községben, Kisteleken telepszik le. Pusztaszernek ugyanis a századfordulón még tanyaközpontszerű falumagja sincs, mindenki — még a hatóságot képviselő pusztabíró is — tanyán lakik. Ügyes-bajos dolgaikat a tanyaiak 1881-től Kisteleken intézhették. Jellemző, hogy a szülővárosa vonzásköréből kiszakadt kecskeméti gazda azért öregkorát nem a tanyán, hanem belterületi házában töltötte el — s ennyiben a hagyomány irányította gazdálkodásmódját és cselekedeteit. Egyik fia, Hatvani László (1860—1950) 1894-ben az árendás földjével szomszédos Bagi-földből 50 holdas haszonbérletet vett át, majd az 1910. évi árverésen még 50 hold örökföldet vásárolt, tehát továbbvitte apja földgyarapító törekvését. Hatvani László gyermekeit az 1880—90-es években még Kecskeméten keresztelték, de a harmadik pusztaszeri nemzedék sarjait már Kistelekre vitték kereszteltetni, és az 1920-as években ott is esküdtek. Élete hajlatán a gazda a község formálódó belterületén építetett két szoba, konyha, kamra, vérandas, fordított házat, s ezzel teljessé vált a család gyökérverése. Az első telepes fia már minden ízében pusztaszerivé vált. Kevésbé tehetős családokban — a tapasztalataink szerint — ez hamarabb megtörtént. Az építmények közül több kéziratos határtérkép 37 jelöli a Kovácshalom (utóbb Arpádhalom) melletti pusztaházal, ahol г. pusztabíró lakott (7. ábra), a közelében 37 Pusztaszer térképe, 1901., T 62:1909., Felső-Pusztaszer térképe, 1910., Felső-Pusztaszer átnézeti térképe, 1925. Valamennyi: BmL, Kecskemét.
