Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Juhász Antal: Felső-Pusztaszer benépesedése
NÉPRAJZ 295 1850-ben 42 nős férfi, 41 férjes nő, 151 nőtlen férfi és hajadon, 1857-ben 83 nős férfi, 81 férjezett nő, 292 nőtlen férfi, illetve hajadon és 12 özvegy lakott a felsőpusztaszeri tanyákon — tehát a béresek, kertészek és napszámosok családostól ott éltek. A kecskeméti gazdák fokozatosan költöztek ki bérföldjükre, 1881-ben a régi kiosztású földek haszonbérlői közül 11-en már Pusztaszeren laktak. Lehetséges, hogy többen is, ám nem minden haszonbéri szerződésen tüntették fel a bérlő lakóhelyét, néhány szerződés pedig nem került elő. A 19. század közepén kiosztott felső-pusztaszeri földek megülése hasonló folyamatot tár elénk, mint a Kecskemét határában a 18. században lezajlott tanyafejlődés, hiszen előbb ott is kertészcsaládok laktak a gazdák tanyáin és a kisebb gazdák kezdtek kiköltözni határbeli földjükre. 18 AZ UJABB PARCELLÁZÁSOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK Kecskemét városa még két alkalommal parcellázott újabb haszonbéres földeket felső-pusztaszeri pusztájából: 1866-ban 28 parcellában 1196 kat. holdat és 1874ben 51 darabban 2106 kat. holdat. Előbbieket a források „újabb kiosztású", utóbbiakat „legújabb kiosztású" haszonbéres földeknek jelölik. Mindkét alkalommal 6 évre adta bérbe a járásföldeket. Az 1860-as években megkötött haszonbéri szerződések a korábbiaknál kimunkáltabb bérleti feltételeleket tartalmaznak, ami arra vall, hogy a városi tanács átgondolt bérletpolitikát alakított ki. A bérlők kötelességei: a bérföld után minden adót, közterhet a város a haszonbérlőkre hárított. Kötelesek voltak a bérföldnek a közlegelővel érintkező határán fél öl széles és ugyanolyan mély árkot ásni és az árokpartot a városi faiskolából beszerezhető élő fával beültetni, valamint minden esztendőben két kocsi gazt, vagy töreket saját igájukon a pusztabíró által a kijelölt helyre vinni és ott elteríteni. Utóbbi a futóhomok megkötését célozta. Ezen kívül kötelesek voltak a haszonbérlet megszűntével épületeiket elbontani és elhordani, a haszonbérre ingatlanukat vagy megfelelő értékű takarékbetétüket betábláztatni és az utolsó bérleti évben aratás után az új bérlőnek a szántást megengedni. A haszonbéri idő Szent Mihály naptól (szeptember 29.) Szent Mihályig tartott. Megjegyezzük, hogy az épületek elbontására alig került sor, mivel az új bérlő a régivel a tanyai épületek árában rendszerint megegyezett, így a városra semmi kötelezettség nem hárult. A városi tanács megengedte a bérlőknek hogy a bérföldön augusztus 1, tehát a gabonahordás, betakarítás után ősszel és télen birkát legeltessenek és a kecskeméti bérlők a pusztaszeri közlegelőre kiadhatták jószágaikat, ugyanolyan feltételek mellett, mint más helybeli lakosok. A nem kecskeméti lakóhelyű bérlőket viszont 18 PAPP L. 1936.
