Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Majsai Károly: A szalkszentmártoni református templom története és hatása a település életére

276 MAJSAI К.: A SZALKSZENTMARTONI REFORMÁTUS TEMPLOM . . . fordul elő. Ö ugyan többé elö nem jött; de a' Nagy Tiszt Úr hallván, hogy az Aszszony véres karral járt itten, melj az Ura kegyetlenkedésének világos jele volt: el küldötte érettek a' harangozót, hogy a' közöttük esett viszszálkodásnak végire járván, intse őket a' békességes edjütt élésre, 's a' férjfit, az Aszszonnyal való szelidebb bánásra; de Lajos János a' harangozó hivására azt felelte, hogy neki a' Pappal nints semmi dolga, ö sem maga nem jön, sem feleségét nem ereszti. Kérdés: az ilj engedetlen és goromba maga viseletű emberrel mit kell tselekedni? Végeztetett: Ha a' Prédikátori fenyitést nem akarta fel venni Lajos János: bírói fenyíték alá kell vetni."

52 1828. december 11.,,.. .Nagy tiszteletű Praeses Úr említette, hogy helybeli lakos Horváth Sándort, a' felesége gyanús társalkodással vádolta előtte, Rókas Szabó Péternek a' feleségével; de zavarosabb lévén a' dolog, mint sem maga eligazíthatta volna, s' hoszszabb a' per mint sem most kihalgathatnánk: a' Tanátsra bizódik ezen dolognak meg vi'sgálása."

53 A fenti idézetekben durvaság, gyűlölködés, iszákosság által keletkezett tragédiák rajzolódtak ki előttünk. Szimpatikus viszont az, ahogyan a közösség erejével igyekeztek a megromlott házasságot megmenteni. Amint olvashattuk is, törvény elé csak akkor kerülhetett a válás ügye, ha a presbitérium a békéltető eljárások, meghallgatások után arra a meggyőződésre jutott, hogy a házastársak között „idegenség", „engesztelhetetlen gyűlölség" áll fenn, az erről szóló „Bizonyság levél" kiadásával a házastársakat a „Törvény útjára igazította". Az 1800-as évek végéig az iszákosságra és korhelységre nézve az a kép alakul ki bennünk, hogy míg a szalkszentmártoni lakosság a csabonyi határrészt a század közepén szőlővel be nem ültette, s így számbavehető bora alig termett, a kocsmáknak sokkal több látogatója volt, s ennek következtében gyakoriak voltak a véres kocsmai verekedések. Azután, hogy a lakosságnak elég bora termett, a kocsmák jövedelme megcsappant s a botrányos kocsmai jelenetek megfogyatkoztak. Felveti azonban a presbitérium, hogy „Egy nagy hiba mindazáltal észlelhető, és az utóbbi időkben elterjedt éktelen isteni káromlás, főképpen az ifjabbaknál." A borfogyasztással és mulatozással kapcsolatban érdemes idézni abból a presbitériumi jegyzőkönyvből, amely egy esketési alkalmat ír le. „Telelő 15

én 1839. .. .Nagy Tiszteletű Elnök Úr — minden vallási érzést levetkező — vallásos szertartásunkat lealacsonyitto Templomunkat megszentségtelenítő, egy idő ólta lábra kapott erköltstelenséget, jelenté fel — némelly vigság fiainak. Miszerint az esketési alkalommal megfelejkezve ök arról hogy nem a' Kocsmába, hanem a' Templomba jőnek — a' tiszta szív helyett, részegítő italokkal meg töltött edényeket hoznak, s' hogy elragattatott kedvűknek semmi hijja ne légyen még a' 52 IV. sz. Presbiteri jegyzőkönyv 96. 53 IV. sz. Presbiteri jegyzőkönyv 115.