Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Majsai Károly: A szalkszentmártoni református templom története és hatása a település életére

TÖRTÉNELEM 271 E[gyház] Kerületi Gyűlés Végzéseinek e tárgyra vonatkozó Czikkelyét fel olvasta, mind két Tanátsnak egymastóli különbözését 's működésének külömbözését értésekre adta, az addigi presbyteriumot, három év elteltéig hivatalába meg erőssitette — ígéretet tévén hogy a harmadik év betelte utánn tulajdon Elnöklete alatt, a mostani presbyteriumot meg fogja újítani."

39 Ez valóban megtörtént, s erről a következőket olvashatjuk a jegyzőkönyvben: „Sept. 13

án 1863 az egyházi tanács N. t. Csikay Imre esperes Úr elnöklete alatt a' templomban megtörténvén az három következő évekre következők választattak meg szavazatt többséggel. — Lukácsi István, Horváth Gábor, T Takács Péter, Lukácsi János, Gyenes Gábor, S. Szabó István, Szálai Péter, Majsai József, — P. Kovács István, — Kovács Lajos, T. Gacs János, Balázs Péter. — Ez alkalommal N. t. esperes ur a' községi bírót és jegyzőt is az egyházi tanácscsal felhíván, — az egyház tanácsot figyelmeztette, hogy oly helyen, a'hol Helv. hitv. a' biró és jegyző és az egész község egyvallású, mindenkor az egyház tanácskozásban részt vegyenek és azok felkérettek az iránt; szavazatok ugyan nem leend, —"

40 Az összefonódás és szétválás folyamatát a település életének többi területén is figyelemmel kísérhetjük. A lakosság hit- és erkölcsi életének fő irányítója a presbitérium volt. Mint a korabeli iratok is bizonyítják, a viszálykodó házastársaknak, az erkölcstelen életet élőknek, a település rendjét megbontóknak először a presbitérium előtt kellett megjelenniük. Aki a dorgálást, vagy a prédikátori fenyítést nem akarta felvenni, az a bírói fenyíték alá vettetett. Az 1800-as évek elején szemmel kísérték azokat is „akik a templombajárást hanyagolták". Egy ilyen esetet idéz a presbitérium 1819. július 29-i jegyzőkönyve. „Czutzor Mihájné és Gudmon Ferentzné a' Templomot tellyességgel nem gyakorlók Lévén elő hívattak de tsak Gudmon Ferentzné jelent meg amaz el illantván a' Házátúl. Ennek szívére köttetett hogy melly botránkoztató légyen lakos társai előtt ezen tselekedte és hogy menyire vétkezik ezen tselekedetével mind Isten mind maga ellen, meg hunnyászkodva elébb mentegette magát ruhátlanságával, de végre kéz-adással és ajánlotta magát hogy ezután szorgalmatos gyakorlója lesz a' Templomnak, Czutzor Mihájné a' Gyűlés el-oszlása után tsak ugyan fel-kerestetett 's élőmbe küldetett. Ezt elébb mint engedetlent megdorgálván; Annak utánna arról ki-kérdezvén; Mi lehet annak az oka hogy ő a' Templom töviben lakik és még is soha a' közönséges Isteni tiszteletre meg nem jelenik a' Templomba; Valamint a' másik; úgy ez is a' rongyos szoknyát vetette okúi, hogy ő abban szégyenl Templomba a' sokaság eleibe menni. De meg győzettetvén majd minden mentsége haszontalan voltáról és arról is hogy az Isten nem szép szoknyát 's más fényes öltözetet, 39 IV. sz. Presbiteri jegyzőkönyv 214—215. 40 IV. sz. Presbiteri jegyzőkönyv 215.