Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Kapocs Nándor–Kőhegyi Mihály: A bajai ferences zárda háztörténetének I. kötete (Második rész: 1756–1775)

CUMANIA 10. 207 KAPOCS NÁNDOR—KŐHEGYI MIHÁLY A bajai ferences zárda háztörténetének I. kötete (Második rész: 1756—1775) Előző közleményünkben igyekeztünk röviden összefoglalni Baja egyháztörténetét, és ezen belül kijelölni a ferencesek szerepét. Az összegyűjtött adatokból kitűnt, hogy a középkorból egyetlen hiteles forrásunk sincs, amely jelenlétüket igazolná Baján. A török uralom alá került magyarországi területeken a hagyományos egyházi szervezet csakhamar megszűnt.

1 A paphiány óriási méreteket öltött, amiben a protestantizmus terjedésének is komoly szerepe volt.

2 A válságos helyzeten csak szerzetesek igénybevételével lehetett valamelyest enyhíteni.

3 A munkából a bosnyák ferencesek vállaltak oroszlánrészt.

4 Az 1622-ben Rómában alakult „Sacra Congregatio de Propaganda Fide" szervezete elsősorban a boszniai — török engedéllyel működő — ferences kolostorokra támaszkodva kezdte meg munkáját.

5 1624-ben szendrői (Szemendria, Smederevo) címmel, de belgrádi székhellyel miszsziós psüpökséget létesített. Alá tartoztak a hódolt részek, sőt a Szentszék missziós területnek tekintette egész Magyarországot és Erdélyt is.

6 1649-ben Ibrisimovich Marian tavasztól őszig bejárta Dél-Magyarországot. Október elején Szegedről Monostorra, onnan Bajmok, Jánoshalma és Mélykút érintésével Hercegszántóra ment, s útközben számos hívőt megbérmált, sőt Szántón egy külön napot töltött azért, hogy a környező katolikusokat is részesíthesse e szentségben. A belgrádi püspökök közül hosszan tartó működésével (1651—1674) a bosnyák ferences Benlich Máté emelkedik ki. Sokszor végzett, hatalmas területeket felölelő egyházlátogatásairól készített jelentései közül bennünket az 1673-as érint közelről. Benlich nem a Tisza mentén indult a Bácskába, hanem délről északra haladt. Bács 1 JUHÁSZ K. I960. 61—69. 2 SZARKA K. 1947. 106. 3 FRAKNÓI V. 1869. II. 41. 4 GALLA F. 1946. 13—15. 5 VÁRADI F. 1908. 6 GALLA F. 1940. 74—77.