Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 147 támogatását. A Nagykunságból a megbízott kerületi esküdt még 1812-ben is azt jelentette, hogy Turkeviben 3 éve nincs inspektor, mivel azóta a helység semmit sem fizetett a megválasztott személynek, de Karcagon és Kisújszálláson is csak névleg volt betöltve a hivatal, mert saját feladataiktól „más foglalatosságok által elvonattattak".

85 Azt, hogy hogyan tartották be a rendszabásokat jói tükrözik az éves jelentések. Ennek illusztrálására nézzük meg az 1816. évről készült jelentést.

86 Jászberényben, Jákóhalmán és Mihálytelken a rendszabások megtartásával nem volt semmi probléma. Árokszálláson, Fényszarun, Dósán, Felső Szt. Györgyön viszont a kerületi rendelések ellenére a házi fundusokat kisebb darabokban eladták, ezért nagyon sűrűn épültek a házak, s ráadásul a kéményeket sem építették téglából. A sertésólak és a szemét utcára hordásáért a jelentő testi fenyítés bevezetését javasolta, oly sok volt a tilalomtörő. A tűzoltó eszközök bár megvoltak, de rossz állapotban, s az elöljárók gyengesége miatt — írja az inspektor — „a vakterek a pipázókra és tűzvivőkre keveset ügyelnek". Jászapátiban, Ladányban, Alsó Szt. Györgyön és Kiséren a rendszabásokat többnyire megtartották, de a tégla hiánya miatt a tilalom ellenére fakéményeket készítettek, s e helyeken is túl sűrűn épültek a házak. Fákat nem ültettek. A Nagykunságban Kunszentmárton kivételével, ahol semmi probléma nem volt, szintén számos rendellenesség fordult elő. Ezek közül néhány: az utcákon megálló vizeket nem vezették el, az árkokat nem tisztították, vályogfal kerítés helyett garadgyákat csináltak. Sok volt a tapasztatlan kémény, a nyitott verem. Súlyos rendellenességnek számított, hogy a marhákat a városháza udvarán, a templom előtt vagy a magazin mellett vágták. A kiskun négy alsó helységben nevezetes fogyatkozások nem fordultak elő, annál több a felső Kiskunságban. Különösen a köztisztasági és építészeti rendszabások megtartását mellőzték. Az istállókban való tüzelést pedig helyileg engedélyezték, mivel „azok a helységen kívül a kertekben vannak és a cselédek a marhákkal ott laknak". Látható, hogy mennyire szükséges volt a politikai inspektorok tevékenysége, hiszen javulást a rendészet minden ágában csak a valós helyzet ismeretében, központi intézkedésekkel lehetett elérni. 1844-től a politikai inspektorok tevékenysége a „köz csinosság" megóvására korlátozódott, a közbiztonsági feladatokat a csendbiztosok vették át. A belterületen látták el rendészeti feladataikat a vásárbírók és koldusbírák is. Tevékenységük a már említettektől jól elkülöníthető. 85 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 5. № 1011/1812. 86 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 5. № 365/1817.