Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 129 tizedenként válasszanak olyan személyeket, akik a bíróválasztásokon kötelesek megjelenni.

39 A választások meg is történtek. Az augusztusi rendelet hatására Halason szeptemberben 46 főt, Félegyházán októberben 39-et választottak.

40 Ezek a testületek is kizárólag redemptusokból álltak. A convocatust ugyan elsősorban a bíróválasztások miatt hozták létre, de átvették az előző szűkebb electa communitas vagy ahogy korábban nevezték a választott „communitásbeli személyek" szerepét is. így Halason 10 szenátor és 40 választott „selecti incolas" szavazatát jegyezték fel, amikor arról kellett dönteni, hogy a bormérés a lakosok vagy a város kezébe kerüljön. Tehát már nem csupán véleményezők, hanem szavazati joggal is rendelkeztek. E mellett helyenként továbbra is léteztek népgyűlés jellegű tanácskozások. Az elnevezés sem egységes, nevezték a tizedenként kijelölteket választottaknak és külső tanácsnak is, sőt a kistanács elnevezéssel is találkozhatunk. Esetenként külön testületet hoztak létre a bíró választások segítségére, s létezett egy 12 tagú külső vagy kistanács is. A végső lökést a külső tanácsok általános megalakítására ismét zendülés adta. 1797-ben a jászberényi lakosok vizsgálatot kértek tanácsuk ellen, hibául róva fel annak rossz gazdálkodását és a nagymérvű atyafiságos összefonódást.

41 A vizsgálatot végző deputáció ekkor javasolta, hogy amint a királyi és privilégiait városokban, úgy a kerület helységeiben is a kerületi magisztrátushoz hasonlóan a tanácsbeliek és a nótárius 3 évenként újra választassanak. Ez nem valósult meg, viszont megszületett a közgyűlési határozat a külső tanácsok felállításáról. A végrehajtás még csaknem 2 évig húzódott, de 1799-re helységenként megalakultak a 12 tagú külső tanácsok. A közgyűlésben elfogadott és kötelezővé tett eskü szövege lényeges különbségeket mutat, a kiindulópontot jelentő 1766-os „választottak" esküjéhez viszonyítva. A választottak esküjében a felsőség elleni suttogok bejelentése, és az engedelmesség kapott hangsúlyt. A külső tanács tagjai esküjükben már nem csak engedelmességet fogadtak, hanem a közösség érdekeinek védelmére is esküt tettek: „lelkem esmérete szerint vigyázok arra, miképpen folytattatik a köz jövedelem, és ha észre veszem, hogy az valamimódon vesztegettetik, törvénytelen helyekre költetik el, el nem hallgatom"

42 — hangzott az eskü szövege. A külső tanács választása a tanács és más gazdák közreműködésével történt. Esküt a tanácsgyűlésben tettek. Jogaik is bővültek. Részt vettek a tanács tagjainak választásában, sőt a másodbíró és perceptor választásában is teljes szavazati joguk volt. Közülük is gyakran választottak szenátort, gazdát vagy inspectorokat. 182339 BKmL. — KKfh. Prot. Curr Fasc. 4. № 3 p. 16/1781. 40 BKmL. — Halas Prot. Pol. X. p. 340/1781. BKmL. — Kkfh. Prot. Pol. 5.p. 285—286/1781. 41 SzmL. — JKker. Kig. Fasc. 1 № 1700/1797. 42 SzmL. — JKker. Kig. Fasc. 1 № 247/1799.