Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

NÉPRAJZ 351 ismeretség, heti 2—3 találkozás volt. Ez idő alatt vagy megszerették, vagy megszokták egymást. A hiú, becsvágyó családoknál előfordult, hogy a fiú „komendálójának" odaígérték a lányt, és amikor a legény ment kérőbe, „kosarat" kapott. „Kosarat kapni" — nagy szégyent jelentett. Ennek a híre gyorsan elterjedt, amit évekig — sokszor az érdekelt egész életén keresztül — emlegettek. És ez mind csak azért történt, hogy a lányos szülők tüntessenek, mennyi kérője van a lányuknak. Előfordult az is, hogy az ilyen vénlánynak maradt. Sokkal simábban ment a dolog ott, ahol a fiú és a lány előre mindent megbeszélt, és a szülők beleegyezését is elnyerték. Persze, ez nem ment mindig könnyen. Sokszor előfordult, hogy hiába szerették egymást, a vagyoni körülmények miatt nem lett a szerelemből házasság. Ahol minden rendben volt, ott szabad utat kapott a hagyományos szokások sorozata. LÁNYKÉRÉS ÉS FÖLÍRATKOZÁS Az előzetes puhatolózás és megbeszélés után az ünneplőruhás legény az anyjával együtt megjelent a lányos háznál. Erre mindig este került sor. Bár a lányos háznál várják őket, mégis nagy meglepetést színlelve fogadják. A háziak „el sem tudják képzelni", miért is jöttek, amíg a kérők meg nem szólalnak: „Meg sem kérdezik, hogy miért jöttünk?" Ekkor tudódik ki, hogy a látogatás célja: lánykérés. A lány nem megy a legények házához „háztűznézőbe". (De a rokonság közül valaki igen.) Ha a kérőket beszélgetés közben pálinkával kínálják, ez azt jelenti, hogy a lánykérés sikeres. Amikor pedig ezt ki is mondják, a legény a három selyem jegykendő közül egyet megkap (mely egyben jelzi a lány vagyoni helyzetét is), melyért a legény annak az értéknek megfelelő pénzt ad át a lánynak. (Ezeket a kendőket a templomi hirdetések alkalmával — mindig másikat — a vőlegény nőtestvére viseli, hogy mindenki lássa. (A kendőadás és az érte járó pénz, a tulajdonképpeni foglalót, azaz, a jegyességet jelképezi. Ez alkalommal döntik el azt is, hogy mikor mennek a fiatalok a „föliratkozásra". (Általában egy héten belül.) Időközben az asztalra kerül a pogácsa és a bor, melyből nem illik sokat fogyasztani. A jövendőbeli nászok nagyon illemtudóan informálják egymást a vagyoni helyzetükről és arról, hogyan tervezik a lakodalom lebonyolítását. Miután a szülők megegyeztek, áttérnek a konkrét megbeszélésekre. Pl. hol fognak a fiatalok lakni, (leginkább a legényes háznál). Ebben az időben patriarchális életet élnek, 3—4 házasfiú az öregek kormányzata alatt áll, nekik készséggel engedelmeskedik. Ezután — rendszerint már másnap — a legény szülei meglátogatják a keresztkomát, — a fiú keresztapját — (кит) bejelentik a fiú nősülését, és megkérdezik, elvállaja-e a komaságot (esküvői tanúságot). Ha vállalja, meghívják a feleségével együtt másnap vacsorára. Ezen a vacsorán még bor mellett sem illik késő éjszakára maradni.