Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

NÉPRAJZ 349 utczáról-utczára a vendégszerető ismerősök, rokonok a barátok házához bort kóstolni."

5 A korabeli magyar sajtóban a hazai délszlávokról — nevezetesen a bunyevácokról — két figyelemreméltó népismertetés látott napvilágot: Berkity Györgyé „A Pest és Fejér megyei bunyevácok néprajzáról" címmel a Tudománytár 1839. évfolyamában és Szárics Jenőé 1842-ben a Regélő Pesti Divatban: A bunyevácok címmel. Mindkét ismertetés jellemzője, hogy átfogó képet ad a bemutatásra kerülő népcsoportról. Most pedig lássuk, milyen volt Csávolyon régi bunyevácok házasságkötése, és milyenek voltak azok a régi lakodalmi szokások, melyekre ma már csak a legöregebb bunyevácok emlékeznek. A FIATALOK ISMERKEDÉSI LEHETŐSÉGEI TÁRSADALMI MEGKÖTÖTTSÉGEK A PÁRVÁLASZTÁSBAN A férfiak korai házasodása nem volt szokásos, mert az akkori életkörülmények — a katonáskodás — nem sok ismerkedési lehetőséget nyújtottak. A férfiak bérbe vettek egy magánházat, mely a kocsmát helyettesítette. Ezt nevezték ceco-пак vagy prelo-шк (táncház — fonó). Nagy ünnepek másnapjain általában itt rendezték meg a táncmulatságokat. Ezenkívül a lányos házaknál bandáztak, kedden, csütörtökön és szombaton összejött 5—10 lány, s ide gyakran egy-egy legénycsapat is betolakodott. Ezenkívül még a farsangi bálok, búcsúk, lakodalmak, az aratás, disznótorok stb. adtak alkalmat az ismerkedésre. Abban az időben is voltak szerelmek, szöktetések — „uszkocsizás" — és párválasztások. Két fiatal megszereti egymást. Szerelmük titok. De ha megtudja a szomszédasszony, nagynéni, sógornő, addig sugdolóznak, amíg a szülőknek is a fülébe jut. Ha kedvükre van a választás, a fiú anyja elküldi a sógornőjét, vagy akit kiválasztanak erre a tisztségre, a lány szüleihez megtudni, hogy jöhetnek-e lánykérőbe. A lányok fiatalon mentek férjhez — szinte gyerekésszel. —. Előfordult, hogy a lány azt sem tudta, kinek a részére kérik meg az „öregek". Végeredményben, mindig a szülők elhatározása volt a mérvadó. Ebben a kérdésben a hozomány és a vallási hovatartozás is jelentős szerepet játszott. A fiatalok legtöbbször meghajoltak a szülői akarat előtt. Aki ellenkezett, az önmagát zárta ki az örökségből — jussból. A kezdeményező leginkább a legény volt, de előfordult kezdeményezés a lány részéről is. A „hivatalos kezdeményezés" előtt, a szűkebb rokonság köréből valakit „földerítésre", azaz, komendálásra küldtek. így aztán sűrűn előfordult, hogy a legény — a hozomány miatt — nem az ismerettségi köréből nősült. Nem volt ritka eset a más faluból való nősülés sem. Az előzménye igen rövid, 3—4 hetes 5 BOROVSZKY S.: 1909. 406.