Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a második világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területeken, 1941–1944

268 SZITA L.: A NEMZETISÉGI ISKOLAÜGY ALAKULÁSA .. . Iánként, községenként konkrét meghatározást követelnek a tanügyirányítás helyi szerveitől. 1942. október 7-i látogatását követő jelentéseiben hangúlyozta, hogy Béreg döntően sokac tanköteleseinek érdekeit úgy szolgálhatja a kormányzat, ha „elsősorban szlávul (sokacul) tudó tapasztaltabb magyar igazgatót alkalmaznak, mert a jelenlegi tanító minden irányító tulajdonság nélkül, teljes metodikai felkészületlenségről adott bizonyságot..." Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mivel „ ... az iskolai élet rendkívül kezdetleges, szinte csak most indul, rendszeresen kellene a tanfelügyelőségnek látogatást tenni, mivel a felszabadulás óta még senki nem járt rajtam kívül az iskolában. Még a jugoszláv időkre visszamenően, de 1941-től számíthatóan az iskola olyan elmaradottságban, szervezetlenségben vergődik, ami tovább nem tartható fenn. A sokac és magyar gyermekek alig járnak iskolába, és mindezt tehetik minden büntetés nélkül. A módszertani fogyatékosságok, a teljes fegyelmezetlenség valóságos szünidei képet mutat ezen iskolában . . .". A helyzetkép lesújtó volta azért indokolatlan, mert az itt tanító hét pedagógus kitűnően beszéli a sokac, illetve a német nyelvet. Úgy látta felügyeleti munkája során, hogy az iskola csődje nagyon rossz hangulatot okoz a sokac szülők között, mert a helyzet rosszabb, mint az egyébként hasonlóan elmaradott jugoszláv iskolaügy idején. A sokac szülők erősen magyarellenes magatartása Balázs véleménye szerint az iskolaügy elhanyagolt helyzetével hozható összefüggésbe. A magyar tagozatba nyolc magyar és tíz sokac tanuló iratkozott be és tanulnak az I—

VIII. o. osztatlan rendszerben. Ez az oktatás eredményesség szempontjából „ .. . egyenlő a nullával. Nem látom a vélt politikai indokokat olyan jelentőségűnek, hogy erőszakoljuk egy ilyen tagozat fenntartatását. Ugyanis leginkább magyar gyermekeink sínylették meg az elmúlt évet. A legközelebbi nagylétszámú magyar tagozatokhoz kell irányítani, a sokacok pedig járjanak a részben osztott anyanyelvi tagozatukba. Balázs az egyetlen helyes megoldást látta. Azonban a felvilágosulatlan sokac szülők, valamint az elfogult tanfelügyelőség, továbbra is erőltette a magyar tagozat fenntartását. „Az oktatás tantermi feltételei" című összefoglaló jelentésében is érinti a magyar tagozat további fenntartásának a célszerűségét. Olyan rossz állapotú a magyar tagozat tanterme, hogy a benne tanuló magyar és sokac gyermekek állandó hiányzása lerontja az iskola átlagát. Télen fűtetlen, nedves, nyáron elviselhetetlenül dohos levegő van benne. A gyerekek rendszeresen megbetegednek. A magyar gyermekek szociális helyzete is siralmas, „ ... gyengén tápláltak, testben-lélekben elhanyagoltak. Mivel leginkább pusztákról, mint a cselédség gyermekei jönnek ide be. Az iskolába, legalább a téli időszakra napközi otthon formájában kellene rajtuk segíteni. Tapasztalataim szerint a német és a sokac szülők segítségére egyáltalán nem lehet a helyzet javítása érdekében számítani, ezért a Délvidéki Magyar Közművelődési Egyesületnek lenne itt ez feladata ...". A sokac és német lakosság általában csalódott a magyar kormányzat tevékeny-