Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

TÖRTÉNELEM 183 A jegyzőkönyveket a céh nótáriusa vezette a kántorgyűléseken. A bejegyzések adatai alapján a tavaszi gyűlést Mátyás kántorán, a nyárit Úrnap táján, Szent Mihály nap körül az őszit, s a télit karácsony kántorán tartották. A céhmesterválasztás az esztendős napon, valószínűleg kezdettől október 23-án, a takácsok általáson védőszentjének napján történt. (1817—1827-ig az I. Ferenc által kiadott privilégium dátumához kötve, február 24-én választották a céhmestert, de 1827ben visszatértek a régi gyakorlathoz: „a Czéh mester választás vagy is számadás isméth a Régi Módra az, az 23ik Octoberben tartasson vissza vitetett némely bizonyos és fontos okok végett."

26 A jegyzőkönyvek áttanulmányozása során megközelítőleg pontos kép rajzolható meg a szervezet taglétszámának alakulásáról, s arról, hogy a valóságban hogyan érvényesültek az artikulusokban megszabott normák. A mesterek száma az alábbiak szerint alakult az idők folyamán. Mint fentebb írtuk, öt tag alapította a céhet. 1767-ben csatlakozott a szervezethez a majsai filia, majd ezt követően 1811-ben a szabadszállási külső mesterek olvadtak be az anyacéhbe.

27 Az első céhjegyzőkönyv a megalakulástól 1819-ig tájékoztat a takácsok számáról. Ez alatt az idő alatt 57 félegyházi, 36 majsai, és 12 szabaszállási mester tartozott a céhszervezetbe. 1819-ben önállóvá vált a majsai, 1823-ban pedig a szabadszállási filia, így a második protocollumuk alapján már csak a félegyházi mestereket vehetjük számba. A jegyzőkönyv nem tartalmazza ugyan külön a mesterek felsorolását, de az inasok szegődtetése alapján kiszámítható volt, hogy 1820 és 1842 között 46 takács élt a városban. Ez a szám nagyjából reális is, mert a következő évtizedben beálló 46 új mesterrel együtt 87-re emelkedett a számuk.

28 A legmagasabbra az 1850-es évek közepén nőtt a taglétszám. 1854—1856 között 104 takácsmester tartozott a céhbe, tehát a tagság 30 év alatt megduplázódott. Ezt az időszakot nevezhetjük a céh fénykorának. Nagyságának megfelelően anyagi ereje is láthatóan megerősödött. 1845-ben kicserélték régi vörös zászlójukat, s Bécsben csináltattak maguknak újat, mely 685 forintba került.

29 Új céhládát és feszületet is vásároltak ebben az időben.

30 Az 1860-as évektől kezdődően a gyáripar szerepének növekedésével fordított arányban fokozatosan sorvadt a céh. 1870-ben 69-re csökkent a taglétszám,

31 s a városról 1882-ben monográfiát író SZERELEMHEGYI Tivadar fogalmazása szerint ekkor: „Ez iparág Félegyházán teljesen kiveszett."

32 Ez a megállapítás természetesen túlzó, hiszen a teljes megszűnés csak jóval később következett be. 26 K. M. A. 63.507.1. A takácscéh protocolluma 1819-től 115. p. 27 K. M. A. 63.509.1. A céh protocolluma 28 K. M. A. 63.472.1. A takácscéh protocolluma 1841-től 1862. 29 Uo. 30 K. M. A. 63.490.1. Czéh könyve a Takács Czéhnek 31 BKmL. Kkfh. R. F. 78.Cs.l.Sz.8. 32 SZERELEMHEGYI T. 1882.295.