Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Kapocs Nándor–Kőhegyi Mihály: A bajai ferences zárda háztörténete I. (1694–1755)

114 KAPOCS N.—KŐHEGYI M.: A BAJAI FERENCES ZÁRDA ... kellett fordítania. Gyakorlatilag a plébánosok és a káptalan tagjai is részesültek a tizedből. Kezdetben az egyház saját kezelésben tartotta a dézsmát és természetben szedte be. A begyűjtés költségeinek megtakarítása, valamint az árutermelés fejlődése vezetett azután a pénzben való behajtásra. Ez a jobbágynak — s közvetve a földesúrnak is — egyszerűbb és kedvezőbb volt. Ha azonban a terményt jobb áron lehetett eladni, akkor újra természetben követelték a tizedet a jobbágytól. Ez a váltogatás mindig a jobbágy hátrányára történt.

3 Herczegh Ráfáel kalocsai érsek úgy egyezett meg 1450-ben a Töttös családdal, hogy négy faluban (Pathala, Kathmar, Thymak, Baraczka) 20 birodalmi pénzt fizessenek a jobbágyok tized fejében.

4 Hiába írja azonban az érsek úr, hogy ez marad a tized fizetésének rendje, „amíg Isten akaratából érseki tisztünkben maradunk", három évre rá már újra természetben kéri a tizedet. Csak hogy Töttös László familiárisai és tiszttartói kikergették az érsek embereit, akik a tizedet „a terményekből, tavasziakból és a többi apróságból" ki akarták venni. Az érsek utasította a környező falvak plébánosait, hogy Töttös Lászlót és családját a legszigorúbb egyházi büntetéssel: a kiközösítéssel sújtsák. A kiközösítéssel megbízott papok között — a bátmonostori, dávodi, szántói, küllödi, szentgyörgyi, bodrogi, geszti, szentlőrinci, aranyáni társaságában — szerepel a bajai plébános is, de egyik papnak sem írták ki keresztnevét az oklevélben. Az érsek a végrehajtást is közölte az ebben kevésbé járatos papjaival: „... minden egyes vasárnapon és ünnepnapon a szentmisék alatt, amikor az istentisztelet meghallgatására a nép nagyobb tömege jön össze, megkondítva a harangokat, a gyertyákat meggyújtva majd eloltva közösítsék ki."

5 Az érseki végzés a bűnösöket megátalkodottságuk miatt kizárta az istentiszteletekről, megtagadta a szentségek kiszolgáltatását, felfüggesztette kegyúri jogaikat, halál esetén nem temetkezhettek „megszentelt földbe" (temetőbe), pap nem temethette őket, a hithű keresztényeknek kiközösítés terhe alatt megtiltotta, hogy az illetőkkel egy asztalnál étkezzen, egy fedél alatt lakjon, velük szóba álljon vagy imádkozzék, őket akárcsak köszöntse. Hogy aztán sor került-e erre a nem mindennapi eseményre, vagy a vétkesek jobb belátásra tértek és fizettek, az már nem derül ki a reánk maradt oklevelekből.

6 Valamiképpen rendeződhetett a dolog, mert négy évvel később az új érsek, Várdai István olyan utasítást ad adószedőinek, hogy a négy faluban a „megszokott módon" szedjék a tizedet.

7 A település gyorsan gyarapodott s ezt elsősorban kedvező földrajzi fekvésének 3 BÁN P. 1980. 918—922. 4 Zichy okm. IX. 202. — KAPOCS N.—KŐHEGYI M. 1983. 150—151. 5 Zichy okm. IX. 291. — KAPOCS N — KŐHEGYI M. 1983. 151—152. 6 Az egyházi kiközösítésnek az egész középkoron át igen komoly súlya volt. LÉDERER E. 1949. 101. 7 Zichy okm. IX. 406. — KAPOCS N— KŐHEGYI M. 1983. 152—153.