Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Taba István: Pataj 1728-ban
TÖRTÉNELEM 91 Pataj és Madocsa közt volt a Dunán két vízimalom, pataji gazdák birtokában. Ennek jövedelme a molnároknak járó harmadrész levonása után évente átlag 80 pozsonyi mérő vegyes gabona, mérőnként 85 dénárral számítva 68 Ft haszonnal. 48 A molnároknak ennek megfelelően 40 mérő jövedelme volt. A dicális összeírás más eredményt mutat gazdákra részletezve. A két malomnak eszerint 8 tulajdonosa van. Ennek összes jövedelme a malmokból 59 kila, azaz 206,5 pozsonyi mérő vegyes gabona, amiből levonva a molnárok harmadrészét (kb. 69 pozsonyi mérő) 137 mérő haszon marad. Hogy melyik a valóságnak megfelelő mennyiség, azt persze nem tudjuk megállapítani. A malmok száma 40 év múlva megnövekedett. A tanács akkor arról tudósítja a megyét, hogy van a városnak „Száraz Malma egy, Különös Gazdáknak pedig kettő, benn a Városon ..." Ezek a táblázat adataiból következtetve megvoltak már 1728-ban is. A dunai malmok is megvannak még Ordas határában. Ez utóbbiak persze azonosak az előbbi madocsaiakkal, de hát a Dunán nehéz a két falu határát pontosan meghúzni. A szövegből is láttuk, és a táblázatból is kikövetkeztethetjük, hogy a mennyiség sem olyan nagy, és a minőség sem olyan kiváló, hogy a termékek nagyon kapósak lennének a piacon. Igaz, a fiatal sertésekről, juhokról és a baromfiakról nincs kimutatás, nem is lehet, hiszen számuk napról napra változik. Lehet, hogy ezekből eladni is tudnak. A Megjegyzésekben annyit mondanak az értékesítésről, hogy ha valami eladnivalójuk van, azt Vecsére vagy Pestre viszik. Az Adattárban pedig hogy „Vásárunk vagyon három, mellyek közül kettejének ugyan kevés haszna vagyon, hanem a Susanna Napi hasznosabb". Azt előbb már említettük, hogy a szilaj állatok árából a porció és census egy részét fedezik. Az ipar A városban 19 kézműves él: csizmadia 7, szabó 5, a többi iparágat (borbély sebész, kovács, lakatos, szűcs, asztalos, mészáros, kocsmáros) 1—1 mester képviseli. Közülük az első 16 név szerint szerepel a gazdák között, az asztalost és a mészárost a regnicoláris összeírás záradékában említik név nélkül. A mészáros évi szegődményes, tehát a hatósági mészárszékben alkalmazza a város. Végül a kocsmára a tanácsi iratokban találunk utalást, mint az előbbiekben már említettük. Többnek vagyona is van. Legtöbb a három szabó Szabónak: Benjáminnak 7,5, Jánosnak 7, Mihálynak 6 hold földje, és a két utóbbi 4, ill. 8 akó bort is termel. Szűcs Mihály szűcsnek 7 hold szántóföldje és 5 szekér szénát termő kaszálója van. A legszegényebb Nyiki Mihály szabómester, aki iparával alig tudja kenyerét megkeresni, és Szigeti István csizmadia, aki mestersége mellett napszámos munkát is végez („kaszájával és kapájával keresi kenyerét"). A termelés méreteiről nem kapunk felvilágosítást. Valószínűleg csak a lakosság szükségleteit elégíti ki, esetleg a helyi vásárokon árusítják egyes mesterek készítményeiket. 48 PmL. Regn. Obs.
