Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Taba István: Pataj 1728-ban

CUMANIA 9. 75 TABA ISTVÁN Pataj 1728-ban A FÖLDRAJZI KÖRNYEZET Pathay, Patay, Duna-Pataj, végül Dunapataj első olyan leírása a XVIII. sz. elejéről, amely nem részletes kutatás során a szerző kezébe került, 1701-ből való. E szerint Solt megyében ... van egy ... város, amit Pataynak neveznek. Elég nagy és népes. A természettől el van látva mindennel, ami a megélhetéshez szükséges. Van szőlője, szántóföldje, rétje, legelője. Azonkívül teljesen birtokolja a Zilid nevű praediumot, és egy másikat, amelyet Szent Királynak neveznek, fele részben. A földesuraknak 400,— Ft évi cenzust fizettek, a budai adminisztrációnak pedig gabona- és bortizeddel adóznak.

1 A kimutatás hibája, hogy egyetlen forrás, amely ilyen rózsás képet fest az állapotokról. GOSZTONYI István valószínűleg nem járt a helyszínen. BÉL Mátyás általában hasonlóan tájékoztat: Patay Solttól délre két magyar mérföldnyire terül el. Nagy város, számos lakossal. Bár amazt kiterjedése, szántóföldek, legelők területét tekintve sok szempontból felülmúlja, a szükségleteket mégsem elégíti ki, ezért lakosai kénytelenek a szomszédos területeken is gazdálkodni.

2 A széles határok legrégebbi indoklását egy, az előbbivel egykorú, KOCH János Mátyás által készített, és helyismeretről tanúskodó összeírásban találjuk. A város kiterjedése széltében negyed, hosszában fél óra, — írja KOCH. Csak igen kis földművelése van, és csaknem semmi rétje. Annyira, hogy gabonát, szénát pénzért kell venniök, sőt tűzifát is, valamelyik erdős területről, mert a sajátjuk csak legeltetésre alkalmas, arra is csupán száraz időben. Tavasszal halásznak vizát, ebből hasznuk évi 50, — Ft. Használják Szeled praediumot, amely széltében1 OL. Kam. 36/46. 2 BÉL M. 1737. Ш/584.