Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Művészettörténet - Bánszky Pál: Az iparművészet emlékei Kecskeméten I. Tiringer Ferenc kovácsművész (1875–1947)
474 BANSZKY P.: TIRINGER FERENC ... során készített munkáiról jórészt csupán a szájhagyomány tudósít. 9 Ezekből az évekből egyetlen művét, a Táncosnő-t ismerjük, melyet feltehetően rövid párizsi tartózkodása idején 1901-ben készített. (E dombormű bemutatására később még visszatérek.) Tiringer Ferenc 1906-ban feleségül vette Székely Erzsébetet (1866. aug. 25— 1964. máj. 27.), akinek az édesapja Székely Sándor szintén szakmabeli, tűzhely és kályhakészítő lakatos mester volt Kecskeméten a Csokonai u. 3—5. szám alatt. 10 Az esküvőt követően Pozsonyba költöztek, majd 1907 tavaszán — még az első gyermek megszületése előtt — végleg Kecskeméten telepedtek le. Átmenetileg apósa műhelyében dolgozott. Később megvette a Mikes u. 3. szám alatti házrészt és a kisméretű portát. Ehhez kapcsolta 191 l-ben a Mikes u. 5. sz. alatti telket (volt Harsányi cipész házát) s így meg tudta nagyobbítani a műhelyt. Ez a nagyobb műhely 1912-ben készült el. A család 1913-ban a Mikes u. 1. szám alá költözött, ahol az alkalmazottak öltözője, mosdója, kerékpártartója, valamint a rajzterem is helyet kapott. Házasságukból öt gyermek született; Ferenc és Lajos, valamint Erzsébet, Mária és Sarolta. Valamilyen módon mindannyian résztvettek a műhely munkájában. A két fiú itt tanulta ki a lakatos szakmát, if}. Tiringer Ferenc (1911. dec. 12—1972. máj. 17.) az Iparművészeti Iskola ötvös szakát is elvégezte. Tiringer Lajos (1913. jún. 15—1978. január 31.) 1 évig Bécsben szakrajzot tanult, 3 évig a Budapesti Felsőipari Iskolába járt. A lányok is rendszeresen segédkeztek a műhelyben, a külföldi levelezésben, szerszámok kiadásában, a kovácsoltvas tárgyak festésében stb. Felesége főként a külföldre küldendő áruk csomagolását végezte. „Édesapánk nagyon szigorú, kemény ember volt — emlékezett 1982 őszén Tiringer Mária — Az volt az elve, azért taníttat bennünket, hogy segítségére legyünk a műhelyben." Tiringer Ferenc félévszázados munkálkodásából négy évtized Kecskemét városához kapcsolódik. Ebben az alföldi városban eleinte igen nehéz volt a vasműves pályán elindulni és létezni. „Az a férfiú, aki külföldön a legjelesebb műhelyekben munkájával elismerést vívott ki, Kecskeméten szánalmas mosolynál egyebet nem 9 Tiringer Lajos 1975. máj. 8-án Pereházy Károlyhoz küldött levelében például a következőket írja: „Idős T. F.-nek 1900 évtől megmaradt néhány bekötött folyóirat, Der Bau und Kunstschlosser. Fiatal korunkban sokat lapozgattuk apánkkal együtt és a benne lévő szép fényképfelvételeknél meg-megállt, elővette hatalmas nagyméretes rajzfüzeteit és megmutatta, hogy melyik díszhez készítette О a kiterített forma-sablon mintákat és kovácsolta a szebbnél szebb akantuszleveleket. Természetesen az ő neve nem szerepelt a folyóiratokban, mivel ő akkor lakatoslegény volt és mint alkalmazott dolgozott műkovács mestereknél. Emlékezetes volt és mindig lelkesedéssel mesélte az oroszországi monumentális díszmunkákat is, amikor 1,5 méter hosszú akantuszlevelet kovácsolt. Az ilyen egyik szép fényképet meg is találtam a folyóiratban, alá van írva: Ansicht eines Gitterfeldes mit Kaiserl russischem Wappen. Von monumentalen Gitter am Garten des Kaiserlichen Winterpalais zu St. Peterburg. Ausgeführt von Kunstschlossemeister F. A. Engelson nach Zeichnung und Modellen des Architekten Roman F. Meltzen in St. Petersburg. Länge eines Gitterfeldes 12 Arschin, Höhe 4,5 Arschon, Gewicht 250 pud." Fémmunkás. XVI. évf. 6. sz. 1982. jún. Pereházy Károly: A vas művésze. 2. Jegyzet 8. 13. p. 10 Esküvőjük tiszteletére a Csokonai u. 3—5. számú ház kapujára Tiringer Ferenc díszes kaputakarólécet kovácsolt.
