Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Művészettörténet - Bánszky Pál: Az iparművészet emlékei Kecskeméten I. Tiringer Ferenc kovácsművész (1875–1947)

472 BANSZKY P.: TIRINGER FERENC . . . Ferenc számára bizonyítványt.

5 A további külföldi tartózkodásának helyeiről az 1925 október 25-i újsághír tudósít: „Münchenből Mannheimbe ment s ott egy gyárban volt művezető. Eztán volt a Majna melletti Frankfurtban, Lipcsében, Drezdában, Berlinben — ahol mint műkovács dolgozott nevesebb cégeknél — utána Párizsba került (rövidebb ideig), majd Kattovitzba (Felső Szilézia) ment művezetőnek. Itteni mesterének készített munkái a gleiwetzi országos kiállításon első díjat, aranyérmet nyertek. Már előzőleg Münchenből küldött haza is munkákat a budapesti iparművészeti kiállításokra s azok szép sikerrel szerepeltek."

6 1902-ben utazott önállósítási és továbbtanulási tervekkel Budapestre. Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola óráit ötvös vendéghallgatóként látogatta és itt az 1903/4 tanév „első félévi rendes pályázat alkalmával első díj "-ban részesült „egy kiválóan tervezett szenteltvíztartó"-val.

7 Tiringer és Teichner társulás műlakatos műhelyt nyitott Budapesten, de a cég rövid időn belül felbomlott, Tiringer kilépett a cégből és a pozsonyi Állami Fémipari Szakiskolában nyert alkalmazást segédművezetőként. Ebből az állásából — főként felesége kívánságára Kecskeméten történő letelepedésük miatt — a kereskedelmi miniszter államtitkára 1907. április 9-én kelt levelében mentette fel.

8 A közel évtizedes külhoni tartózkodása során Tiringer Ferenc elhivatottan tanult és dolgozott. Minden szabadidejét (az estéket és a vasárnapokat is) szaktanfolyamok látogatására használta fel. Amikor annyi félretett pénze volt, hogy állás vállalása nélkül is el tudta magát tartani, nappali iskolába járt, ha elfogyott az összespórolt pénz, átmenetileg ismét munkát vállalt. A rendelkezésre álló okmányok alapján megállapítható, hogy az elvégzett szaktanfolyamok, szakiskolák felérnek az iparművészeti főiskola ismeretanyagával s a szakma gyakorlati művelése szempontjából azt is felülmúlják. A csaknem tíz esztendeig tartó vándorlásai 5 Schul = Zeugnis egyik 1902 márc. 21. kelt oklevele a Städtischen Gewerbeschule München an der Weftenrieberstrofe fejléccel szerepel. K.J.M. Kecskemét. Ltsz: 65. 351. 1. Ezt megelőzően 1902. febr. 13-án látogatási bizonyítványt is kapott, amely igazolja, hogy az előző 1900/1 tanévben a nappali kurzust 26 héten át látogatta és az 1901/2 tanévben ugyancsak a nappali osztály hallgatója volt. Továbbá egy esti építészeti rajzosztályt heti 8 órában és egy vasár- és ünnepnapi osztályt 5 órában látogatott. A nappali és vasárnapi osztályokban szakrajz oktatásban részesült. K.J.M. Kecskemét Ltsz.: 65. 360. 1. 6 A Kisiparos (A kisiparosok érdekeit képviselő hetilap) III. évf. Kecskemét 1925. okt. 25. 1. p. Feltételezhetően Tiringer Ferenctől szerzett tájékozódás alapján íródott a cikk „Egy iparoskarrier. Tiringer Ferenc ezüstkoszorús mester" címmel. 7 A dicsérő okmányt 1904. febr. 26-án állították ki Budapesten. A díjazott tárgy holléte ismeretlen. 1904/306. számú okirat. K.J.M. Kecskemét Ltsz.: 65. 362.. 1. 8 Kereskedelemügyi m. k. Miniszter 23 600/1907 sz. levél az államtitkár aláírásával. K.J.M. Kecskemét Ltsz: 65. 361. 1.