Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához
CUMANIA 9. 421 HENKEY GYULA—KALMÁR SÁNDOR Adatok a magyar nép antropológiájához BEVEZETÉS Ezen összefoglalás súlypontilag Duna-Tisza közi és palócföldi magyar népességek vizsgálatára épül, eléggé jelentős a Tiszántúl középső részére vonatkozó vizsgálatok száma is, viszont a Dunántúlról csak egy község, Cece magyar népességének adatait foglalja magában. A vizsgáltak között túlnyomóan őslakos és túlnyomóan telepes népességek egyaránt vannak. Azon községekben, amelyekben az őslakosok és a XVIII— XIX. századi telepesek levéltári vagy anyakönyvi adatok alapján különválaszthatók voltak, az őslakosok, illetve a telepesek adatait külön dolgoztuk fel. VIZSGÁLATI ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálatokat 1958 és 1983 között HENKEY Gyula végezte. Az alábbiakban a nagyobb tájegységeken belül a település módja szerint csoportosítva adjuk meg azon helyiségeket, amelyekben a magyarok vizsgálatára sor került, külön megjelöljük az őslakosnak, illetve túlnyomóan telepesnek minősített csoportokat. Duna-Tisza köze 1. Jászsági őslakosok: Jászboldogháza, Jászszentandrás, Jászdózsa, Lajosmizse. (Az első, 1854—1858 közötti lajosmizsei egyházi anyakönyvezés adatai szerint a Lajosmizsét újratelepítő családok túlnyomó többsége a Jászságból települt, a lajosmizsei redemptus nevek több, mint 77%-a a jászberényi redemptusok névsorában szerepel, 1 ezért indokolt a lajosmizseieknek a jászságiakkal együtt való tárgyalása.) 1 FODOR F. 1942.