Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához

CUMANIA 9. 421 HENKEY GYULA—KALMÁR SÁNDOR Adatok a magyar nép antropológiájához BEVEZETÉS Ezen összefoglalás súlypontilag Duna-Tisza közi és palócföldi magyar népessé­gek vizsgálatára épül, eléggé jelentős a Tiszántúl középső részére vonatkozó vizsgá­latok száma is, viszont a Dunántúlról csak egy község, Cece magyar népességének adatait foglalja magában. A vizsgáltak között túlnyomóan őslakos és túlnyomóan telepes népességek egyaránt vannak. Azon községekben, amelyekben az őslakosok és a XVIII— XIX. századi telepesek levéltári vagy anyakönyvi adatok alapján különválaszthatók voltak, az őslakosok, illetve a telepesek adatait külön dolgoz­tuk fel. VIZSGÁLATI ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálatokat 1958 és 1983 között HENKEY Gyula végezte. Az alábbiakban a nagyobb tájegységeken belül a település módja szerint csoportosítva adjuk meg azon helyiségeket, amelyekben a magyarok vizsgálatára sor került, külön megjelöl­jük az őslakosnak, illetve túlnyomóan telepesnek minősített csoportokat. Duna-Tisza köze 1. Jászsági őslakosok: Jászboldogháza, Jászszentandrás, Jászdózsa, Lajosmizse. (Az első, 1854—1858 közötti lajosmizsei egyházi anyakönyvezés adatai szerint a Lajosmizsét újratelepítő családok túlnyomó többsége a Jászságból települt, a lajosmizsei redemptus nevek több, mint 77%-a a jászberényi redemptusok névsorá­ban szerepel, 1 ezért indokolt a lajosmizseieknek a jászságiakkal együtt való tárgya­lása.) 1 FODOR F. 1942.

Next

/
Oldalképek
Tartalom