Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

388 MANDICS M.: A CSAVOLYI BUNYEVACOK ... dik sor kerül.) Ritkábban két párvers is tapadhat egymáshoz. Roppant ravasz belső rímek és általában változatos rímbravúrok bőven akadnak. Gyűjtőnevük — ha nem tánchoz éneklik — BECÁRÁC, gyakran hangszeres közjátékkal. Elő-, közbülső vagy utórefrénesek is akadnak, bonyolult sortördeléssel és ismétlésekkel tarkítva. Zömük feszes ritmusú, mérsékelt vagy mérsékelten gyors tempójú, de vannak kifejezetten lassúak is LAGANI BECARAC erősen kolorálva. A szótagszám és rímképlettől függően ered a nevük is: salajka, salajdan, saranac stb.. . . (ezeket már bemutattuk). Kanásznóta ritmusúak főként tánchoz szokásokat, vagy — az egyébként hangszeres — lakodalmi indulók énekes középrészét alkotják, és bár manapság ritkán, lassún, lírai dallamok, amolyan „friss" — mellékdalaként is jelentkeznek.

37 Szellemes párbeszédek, évődések, témakörük nagyon változatos, vidámak és szilajok, csipkelődőek és sok bennük az egészséges bírálat. Szépen tükröződik bennük a népi élet, a népszokások, de a múltbeli osztálytagozódás is — a kétféle erkölcs: a gazdagoké és a szegényeké. Az „igazi" betyárácokban sok minden van, ami nem érdemli meg a nyomdafestéket, vaskos szövegük miatt. (Különösen lakodalmak alkalmából.) Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a népdaloknak ez a típusa felöleli az életnek, főképpen a falusi emberek életének legváltozatosabb oldalait. A betyárácok még ma is élnek a nép ajkán, amely néha még újakat is teremt. Nézzünk belőle a gazdag példatárból egy csokorravalót: Pitaju me iz kojeg som sela, íz Cavolja, golubica bela. Ni mi zao ni ovoga dana, Ko st о j" zao sinocnog der ana. Milila sam i mnogo i dosta, Al na jednom moje srce osta. Cura j" pendzer otvorila sirom, Pros'

о Ma pa zap'

о sesirom. Rodi nono jos jednog becara, Kad lumpujem da imam drugara. Bog ubio moju staru diku, Ona mené posipa po svitu. 37 VUJICSICS T.: 1978. 23. p.