Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

386 MÁNDICS M.: A CSÁVOLYI BUNYEVÁCOK .. . szülők végezték, mert nem kis pénzbe került. Mindenki, aki táncolt a menyaszszonnyal, a végén kap tőle egy puszit. Amikor már minden várható táncolt a menyasszonnyal, a násznagy az összegyűlt pénzt beleöntötte a menyasszony kötényébe, erre a vőlegény odaugrott, és a menyasszonnyal együtt kiszaladt a szobából. A násznagy pedig a tányért, amelyben a pénz volt, a földhöz vágta úgy, hogy darabokra tört. Ez azt jelentette, hogy a fiataloknak boldog házasságuk lesz. Miután az ifjú pár kiszaladt a szobából, a menyasszony átöltözött. A vőlegény leveszi a menyasszony fejéről a koszorút (1920 óta a fátylat is) és elégeti a kályhában, hogy senki másnak ne érhessen a fejéhez, és így együtt éljék le az életüket. Ezután fityulát tettek a menyasszony fejére, újasszony ruhába öltöztették, és így tért vissza a vendégek közé. Ekkor már a vendégsereg inkább mulatott, mint táncolt, és ilyenkor érte el a vigasság a tetőpontját. Hajnalban újra terítettek. Ekkor a vacsoramaradékot szolgálták fel, valamint húsos káposztát is. Ebben az időpontban már rendszerint csak a rokonság volt jelen. A menyasszony újra sorba csókolta őket, amiért ismét pénzt kapott. Ezzel a pénzadománnyal a rokonság segítséget nyújtott az új házasoknak a beinduláshoz. Ezután, amikor megvirradt, a vendégsereg kisebb csoportokba kezdett oszladozni. Minden csoportot a zenészek a kapuig kísértek. Végül az ifjú párt kísérik haza, ha nem ott laknak, ahol a lakodalmat tartják. Utolsónak a násznagy hagyta el a lakodalmas házat, akit a zenészek dallal és muzsikaszóval egészen hazáig kísértek. Ezután már a násznagy házában folyt a mulatozás, amíg innen is szét nem széledt a társaság. Közben a fiatal pár és a közeli rokonok visszatértek a lakodalmas házhoz, hogy segítsenek a szülőknek a rendcsinálásban, mosogatásban és a kölcsönkért holmik hazaszállításában. Akiknek nem jutott munka, azok a tamburások kíséretében házról házra jártak pratiztak úgy, hogy a lakodalom néha még több napig is eltartott. A lakodalom még sokáig a beszéd tárgyát képezte. Minél vígabb és zajosabb volt egy-egy lakodalom, a róla való megemlékezés is kellemesebb volt, és hosszabb ideig tartott. UTÓSZÓ HELYETT Ezekről a lakodalmakról már csak az idősebbek, a nagyanyák és nagyapák tudnak regélni, bár a régi, szép lakodalmak egyes mozzanatai, manapság is még föl-föl bukkannak. A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai, természetesen nem egyedülállók. Az óhazából hozott szokások mellett az élet kialakította az újakat, és módosította a régieket. Nemrég még nálunk is érvényesek voltak Tóth Árpád „Lélektől lélekig" című versének képei. Az embereket több dolog választotta el egymástól, mint amennyi összekötötte. Messze voltak egymástól vagyoni helyzetük, nemzetiségük,