Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

378 MÁNDICS M.: A CSÁVOLYI BUNYEVÁCOK ... Ni divojka ne bise и папе, Ко stoj" ксегка bunjevacke grane: Svilu nosi, a zlatom je krasi, Crne oci, eme sujoj vlasi. Lányt sem szültek még ezen a tájon Szebbet, mint a bunyevác tanyákon: Selyemben jár, színaranyban végig, Hűs szemében éjfél feketéllik. Az újabb időkben e mellett mind sűrűbben hallható ez a dal is: „Hej bunjevei na severu Васке U у ama su pisme bunjevacke ..." „Hej ti tanyák, Észak-Bácska tája, Tibennetek bunyevác dal járja ..." (Ezek a dalok többször is műsorra kerülnek a lakodalom tartama alatt.) Az ifjú pár egy tányérból evett. Vacsorára rendszerint ezek az ételek készültek: Tyúkhúsleves, főtt hús paradicsommártással, tormával, birka- és disznópaprikás, sült hús salátával, és a vacsora végén — kalács. Bort minden vendég hoz magával, de a házigazda is tesz az asztalra az övéből. A borból jutott bőven az úgynevezett „lagzinézőknek" is (nem vendégek, csak kiváncsiskodók), akik a vacsora kezdetéig nézték a lakodalmat, azután elmentek haza. A vacsora késő éjszakáig tartott. Egész napos lagzinál délben ebédre bográcsokban főtt birkapaprikás volt a menü. A vacsora elmaradhatatlan része volt a köszöntés is: Zaspa, zadrima, zaspa, zadrima cara dvoreci. Vise caricu, vise caricu, negoli cara. Di kondir spusti, di kondir spusti, tu zemlja puce. Di zemlja puce, di zemlja puce, jabuka nice. Zlatan joj korén, zlatan joj korén, srebrno granje. Srebrno granje, srebrno granje, biserno Usee. Biser opada, biser opada, и casu pada. Biser se kruni, biser se kruni, casa se puni. — Ispite casu, ispite casu za ljubav nasi Mi cemo casu, mi cemo casu za ljubav vasú.