Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

NÉPRAJZ 327 sokba. A káposztagyalu ma már gyári termék (kivéve annál a sokat emlegetett ezermesternél, aki maga is elő tudta állítani), a káposztáshordók kádármesterektől kerültek a használók tulajdonába. A modern élet reprezentánsai, mint a jégszekrény vagy a hűtőláda, a legutóbbi években, vétellel kerülnek a házakhoz. E tárgyak többsége egyfunkciós, változatlan használatú eszköz, lévén egy szerepkörre alkalmas. Néhány helyen azonban a káposztáshordó — időszakos kihasználtságának következtében — kukorica, burgonya tárolására is szolgál. Az e csoport tagjai legtöbbször helyüket sem változtatják. A tároló- és tartóedények E régi réteget képviselő tárgyak több szempontból a feldolgozás eszközeihez hasonlítanak, állandó tagjai a háztartásoknak. Legtöbbjük 1900—20 között készült, mesteremberek keze nyomán (favéndők, korsók, tojástartó szakajtók). Van köztük új anyagban, de a használat régi fokán tovább élő s egyúttal a házasság ideje alatt bekerülő tárgy is (sótartó, zománcos véndő). Nagy részük az idők során meg ugyan nem változtatta, de elveszítette eredeti funkcióját (olajos edények, cserépkorsók); ezek vagy kikerültek a használatból vagy pedig — és ez újabb tendencia — másokkal együtt a szoba díszeivé s egyúttal egy régebbi kultúra képviselőivé váltak. A tejesköcsög kivétel, bár ez utóbbi változásra is alkalmas: eredeti funkciójának megszűnése után a megmaradtakat lekvár tárolására használják; a sérült köcsögök pedig az 1930-as, 1940-es években a farsangi „hupogás" eszközei voltak. A fogyasztás—tálalás eszközei A legtöbb e csoportba sorolható eszköz — a sütés-főzés tárgyaihoz hasonlóan — korábban és ma is része a háztartásoknak, a már említett paprikásmerő kanál és a habszifon rendkívül kevés helyen volt vagy van meg. Nagy részük az önállósulás idejétől függően került a tárgykészletbe. A cseréptálakat és tányérokat századunk elején még mesteremberek készítették, mai modernebb felváltóik pedig — csakúgy mint a csészék, bögrék, poharak — már az 1920-as, 1930-as évek óta gyárakból kerülnek ki. E tárgyak minden háztartás életét végigkísérik, sokat örökölnek közülük, az elhasználódottakat vétellel pótolják, az épen maradottakat pedig tovább hagyományozzák az újabb generációnak. Néhány pohár, csésze vagy kancsó lakodalomkor nászajándékként is bekerülhet, a modernebb élet ide tartozó tárgyai, mint a teáskanna, szódás- vagy habszifon és a kávéfőzők mindenhová a házasság ideje alatt, rokonoktól, ismerősöktől kapott ajándékként szivárognak be. Nagyobb hányaduk egy funkciós, eredeti szerepkörben van használatban (tányérok, evőeszközök stb.), néhányuk pedig már elvesztette szerepét (vizes-, boroskancsó). Többségük helye az idők során nem változott.