Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

NÉPRAJZ 325 családoknál, ahol több volt belőlük, e szerepkörök nagyrészt elkülönültek egymás­tól. Napjainkban leginkább halfőzésre használják ezeket, de van, ahol lefokozott funkcióban élnek tovább, például meszet oltanak bennük. Sok köztük a használat­ból már kikerült is, ezek a padláson kaptak helyet. (6. sz. kép) A sütés-főzés eszközei Ezek a tárgyak, amelyek leginkább funkcionális voltuknál fogva képezik min­denféle háztartás nélkülözhetetlen részét, megvoltak és megvannak mindenütt. Akadnak köztük 19. századiak csakúgy, mint napjainkbeliek. Többségük nem időtálló, ezért az elhasználódás mértékétől függően állandó cserélést igényel. Házi­lag készült csak elvétve akad köztük, mint egy-egy mozsár vagy vizespad; az újabb lábasok, fazekak, palacsintasütők, teflonedények egytől egyig gyáripari termékek. Csupán néhány megmaradt cserépfazék és réztepsi utalhat mesteremberek munká­jára. Néhány időtálló eszköz, mint a rézbogrács, réztepsi vagy a mozsarak, öröklés útján került a háztartásokba, többségüket azonban már a házasságkötés után vásárolták. Vannak köztük egészen modern, a háztartási munkákat megkönnyítő eszközök is. De például a kukta vagy teflonedény nincsen tényleges használatban, ezt bizonyítja az az adat, hogy ezeket inkább ajándékba kapják, maguknak ritkáb­ban veszik meg a boltban. A kukta például igen közkedvelt ezüst- vagy aranylako­dalmi ajándék. Az e csoportba tartozó eszközfélék vagy ezek modernebb változatai máig hasz­nálatban maradtak, többségük megőrizte eredeti funkcióját a fakanáltól a húsda­rálóig. Akad azonban köztük is néhány kivétel. A vaslábasokat, amelyeket zomán­cozott társaik váltottak fel, lefokozott szerepkörben hasznosítják. Csibeitatóként, ajtókitámasztóként a konyhából az udvarba kerültek, néhol alkalmanként ruha­festésre használják, de a szőlőben még vízmelegítésre is alkalmazzák őket. A leg­módosabb parasztgazdaságokban a zománcos lábasok megjelenése után egyálta­lán nem használták, mert ódivatúaknak tartották ezeket a tárgyakat. A rézbogrács mellett a háztartás értékes eszközének számított a réztepsi is. Az 1960-as évek óta rétes sütésére már nem használták, hanem a még eredeti funkciója idején felvett másodlagos szerepkörben élt tovább: lakodalomkor a menyasszonytánc pénzét gyűjtötték, gyűjtik benne össze. Az a néhány ép tepsi, ami a faluban még megvan, a konyhából a kamrába szorult ki. De ennek az eszköznek is kialakult egy lefelé ívelő életpályája is: az udvaron a kacsák etetésére szolgálhat. Jórészt elveszítette eredeti szerepkörét a cserépfazék is; ahol megmaradt a szőlő és felszerelése, ott néha előfordul, hogy a szüretre összegyűltek kívánságára babot főznek benne. Általában inkább lekvárt, paprikát tesznek bele, vagy használaton kívül fölkerült a padlásra, de az is előfordul, hogy a tető alatt használják vízgyűjtő­nek. A mozsaraknak sok fajtája található meg a szeremlei háztartásokban, számuk a módosság függvénye volt. A különböző nagyságú, anyagú, formájú mozsarakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom