Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
NÉPRAJZ 325 családoknál, ahol több volt belőlük, e szerepkörök nagyrészt elkülönültek egymástól. Napjainkban leginkább halfőzésre használják ezeket, de van, ahol lefokozott funkcióban élnek tovább, például meszet oltanak bennük. Sok köztük a használatból már kikerült is, ezek a padláson kaptak helyet. (6. sz. kép) A sütés-főzés eszközei Ezek a tárgyak, amelyek leginkább funkcionális voltuknál fogva képezik mindenféle háztartás nélkülözhetetlen részét, megvoltak és megvannak mindenütt. Akadnak köztük 19. századiak csakúgy, mint napjainkbeliek. Többségük nem időtálló, ezért az elhasználódás mértékétől függően állandó cserélést igényel. Házilag készült csak elvétve akad köztük, mint egy-egy mozsár vagy vizespad; az újabb lábasok, fazekak, palacsintasütők, teflonedények egytől egyig gyáripari termékek. Csupán néhány megmaradt cserépfazék és réztepsi utalhat mesteremberek munkájára. Néhány időtálló eszköz, mint a rézbogrács, réztepsi vagy a mozsarak, öröklés útján került a háztartásokba, többségüket azonban már a házasságkötés után vásárolták. Vannak köztük egészen modern, a háztartási munkákat megkönnyítő eszközök is. De például a kukta vagy teflonedény nincsen tényleges használatban, ezt bizonyítja az az adat, hogy ezeket inkább ajándékba kapják, maguknak ritkábban veszik meg a boltban. A kukta például igen közkedvelt ezüst- vagy aranylakodalmi ajándék. Az e csoportba tartozó eszközfélék vagy ezek modernebb változatai máig használatban maradtak, többségük megőrizte eredeti funkcióját a fakanáltól a húsdarálóig. Akad azonban köztük is néhány kivétel. A vaslábasokat, amelyeket zománcozott társaik váltottak fel, lefokozott szerepkörben hasznosítják. Csibeitatóként, ajtókitámasztóként a konyhából az udvarba kerültek, néhol alkalmanként ruhafestésre használják, de a szőlőben még vízmelegítésre is alkalmazzák őket. A legmódosabb parasztgazdaságokban a zománcos lábasok megjelenése után egyáltalán nem használták, mert ódivatúaknak tartották ezeket a tárgyakat. A rézbogrács mellett a háztartás értékes eszközének számított a réztepsi is. Az 1960-as évek óta rétes sütésére már nem használták, hanem a még eredeti funkciója idején felvett másodlagos szerepkörben élt tovább: lakodalomkor a menyasszonytánc pénzét gyűjtötték, gyűjtik benne össze. Az a néhány ép tepsi, ami a faluban még megvan, a konyhából a kamrába szorult ki. De ennek az eszköznek is kialakult egy lefelé ívelő életpályája is: az udvaron a kacsák etetésére szolgálhat. Jórészt elveszítette eredeti szerepkörét a cserépfazék is; ahol megmaradt a szőlő és felszerelése, ott néha előfordul, hogy a szüretre összegyűltek kívánságára babot főznek benne. Általában inkább lekvárt, paprikát tesznek bele, vagy használaton kívül fölkerült a padlásra, de az is előfordul, hogy a tető alatt használják vízgyűjtőnek. A mozsaraknak sok fajtája található meg a szeremlei háztartásokban, számuk a módosság függvénye volt. A különböző nagyságú, anyagú, formájú mozsarakat