Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Szabó Zoltán: Kecskemét az első világháború idején
238 SZABÓ Z.: KECSKEMET AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN A DRÁGASÁG Gyakori jelenség volt a jogtalan haszonszerzés. A termelők és a kereskedők egyaránt a vásárlók kárára s néha egymás ellenére igyekeztek az árakat minél magasabbra emelni. Előfordult, hogy a kereskedő 54—60 koronáért adta a kukoricadarát akkor, amikor a kukorica ára 28, őrlési díja 2 korona, így a maga közvetítői haszna 24—30 korona volt. Hasonló esetekben a közvélemény a törvény, a rendőrség beavatkozását sürgette, de a lefolytatott eljárások a többieket nem riasztották el a további árdrágításoktól. 45 Az állam részéről megoldásként az ármaximálás gondolata merült föl. Ez nem egy esetben meg is történt, de ez csak azt eredményezte, hogy az áruk eltűntek a piacról. 46 A piaci drágaság megszüntetésére a város elővásárlási jogának bevezetését szorgalmazták a helyi sajtóban; miután ez nem jött létre, a közélelmezési szövetkezetek elővásárlási jogának megadását kérték. 47 Nem volt célravezető megoldás az sem, hogy a termelőket elválasztották a kofáktól s reggel hat óra (később nyolc) előtt nem vásárolhattak fel további árusítás céljából a kofák. 48 Az árdrágítók nevét, foglalkozását, a kiszabott büntetést időről időre ismertette a helyi sajtó, de nem csökkent a spekuláció. 49 Alkalmanként az segített a közellátásban, ha a város egy-egy napra maga szabta meg az élelmiszerek árát a piacon. 50 Ennek betartását szigorúan ellenőrizték is, így nem csoda, ha hisztérikus tömegjelenetek zajlottak, amikor pl. ilyen akció keretében baromfit lehetett vásárolni. Csaknem cinikus hangon emlékezett meg erről az eseményről az újság, egyaránt ítéletet mondva a fegyelmezetlen, minden emberi formájukból kivetkezett vásárlókról, és azokon a háborús viszonyokon, melyek ezt a viselkedést, „húséhséget" provokálták. A munkaerőhiány nehezítette a nagyobb területű birtokok megművelését. Az egyik lehetséges megoldásra példaként emlegették azt a földbirtokost, aki a hadba vonultak feleségeivel kötött szerződést burgonya termelésére. Erre a célra átengedte birtokának egy részét a 88 családnak, s a termés 50%-ára tartott igényt; nem kellett a magas, előre kiszámíthatatlan napszámot fizetni, minden felelősség és gond nélkül nem kis haszonra tett így szert a „hazafias" buzgalomtól vezérelve „jótékonykodó" birtokos. 51 45 Kecskeméti Híradó 1915. június 21. 46 Kecskeméti Híradó 1915. október 11. 47 Kecskeméti Híradó 1915. október 26. 48 Kecskeméti Híradó 1915. április 5. A városi Tanács 19 399/1916. sz. hirdetménye, melyben a burgonyára, zöldbabra, karalábra, főzeléktökre, paradicsomra, káposztára elővásárlási tilalmat léptet életbe. 1916. augusztus 1. KJM UTGY 84.17.2. 49 Kecskeméti Híradó 1915. november 1. 50 Kecskeméti Híradó 1915. november 15. 10 924/1916. sz. hirdetmény 1916. május 2. KJM UTGY 84.17.2. 51 Kecskeméti Híradó 1915. április 5.
